Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Avagy miképpen tegyük még ismertebbé szülőföldünket. Erről sokszor esik szó, sokan állnak elő érdekesebbnél érdekesebb ajánlatokkal. Lám, még neves román újságírókat is idecsalogattak, bizonyára etették, itatták, altatták őket, de úgy néz ki, az irántunk táplált ősi ellenszenvet nem sikerült eloszlatni.
Igaz, születtek méltató írások, emlékszünk, annak idején a mindezidáig leghumorosabb államelnökünk is szívesen betért a kovásznai atyafi portájára egy kupica pálinkára, de mindennek különösebb eredménye nem lett. Lám, maga az angol trónörökös is, aki ittjártakor a legvonzóbb tájaknak nevezi a mi környékünket, amikor méltóképpen méltatni kellene a világ előtt, a kisfilmben, amelyen ő az úgynevezett narrátor, szót sem ejt Zalánpatakról vagy Erdőszentgyörgyről, de drakulázik lelkesen; egy hang sincs a szép székely tájakról, az őt oly annyira tisztelő, s mind mostanáig szerető falusiakról és életükről.
Nos, sokszor elgondoltam magamban, volt, hogy el is mondtam, miképpen lehetne az ellenünk ellőtt puskagolyókat felfogni, s visszafelé, de a mi javunkra elsütni. Most olvasom, hogy Bákóban, ebben a felduzzadt lakosú moldovai városban, ahol valamikor magyar tanítóképző működött, mert a csángók földjén magyar iskolák sorakoztak, megcsúfolták a csángószövetség székházát. A mioritikus érzelmű elkövetők nem csupán festéket használtak, hanem írástudományuk és gondolkodási szintjük igazolására ocsmány szöveget is felpingáltak a falra.
Naponta történnek ilyesmik, mondhatná bárki, és sajnos, ez így is van. Ám mi lenne, ha ezt javunkra fordítanánk? Ha rajtam múlnék, én bizony nem foglalkoznék ezek lekaparásával, új településnevek készítésével, hanem egyenesen turisztikai nevezetességnek állítanám be, akár olyan felvezetővel, hogy a világon sehol nem lehet megcsodálni hasonló csinálmányokat. Milyen érdekes lenne egy-egy lefestett településnév mellett megállni, fényképezkedni, a szétrombolt úzvölgyi temetőkapu cafatjait mutogatni, a sárba taposott székely zászlót körbeállni, s közben elmagyarázni, hogy ez tulajdonképpen egy nép lelki állapotának a tükrözője, érzelmi állapotának kivetítése. A turistavezető és a turisták ötleteit akár össze is lehetne gyűjteni, s időnként abból szemelgetni…