Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Minálunk vannak szanaszét bizottságok és albizottságok, alperesek és felperesek, pénzügyek és ügyészségek, vannak tömegével, akik már nem bírják elviselni…, és vannak bírák, akik még bírják, hogyne. Hogy mi, romániai magyarok meddig bírjuk ezt a középkori román jármot, nem tudom. Szégyenteljes igazság itt, hogy vannak emberjogi bizottságok is! Micsoda szégyen ezekről beszélni ott, ahol egy néprésznek, a magyarnak egyszerűen nincs joga BESZÉLNI ősi anyanyelvén!
Ülök a gyűlésben, és rendre-szerre hallgatom, milyen PROBLÉMÁK vannak miattunk. Mármint amiatt, hogy 1920-ban Trianonban titkos parancsra néhány hatalom a legaljasabb módon szétdarabolta és -osztotta Magyarországot. Lloyd George angol miniszterelnök mondta a békeparancs után 9 évvel: „Az egész dokumentáció, amit elénk tettek Trianonban, hazug és csaló volt”.
Nem sorolom a szégyenkező államfők nevét, még csak Lord Rothermere szavaival törlöm a sötétre festett ablaküvegeket: „Addig nem lesz nyugalom Európában, míg revízió alá nem veszik a galád és ostoba trianoni szerződést.” Ostoba volt az az érvelés például, ahogy a román küldöttség „ősi román földnek” nevezte a fél Európát.
Nekem nem a stílus fáj, hanem az, hogy Romániában remekül fizetett szervek beszélnek könnyedén kisebbségi problémáról. Tehát mi 1920 óta probléma vagyunk, és nem egy nép; mi nem a magunk egykori földjén éhezünk és bujkálunk, hanem szituációban; nemzetiségünk maga a helyzet, és nincs emberi hivatal, ahová becsengethetnénk a legegyszerűbb, az emberi, az egyéni, az egyedi jogom követeléséve!
Problémává váltunk, szituációvá. Kisebbséggé a törpék között. Megyei tanácselnökünk, Tamás Sándor román politikusok jelenlétében fölmutatott egy szerbiai, mai születési anyakönyvi kivonatot a magyar autonóm tartományból: szerb és magyar nyelven. Hát Szerbia is példa már?! És annyi sikerélménye van itt a magyarnak, ha megvonja vállát a tehetetlen román hívünk is. Bizony, Jugoszlávia sem végelgyengülésben, hanem a beletuszkolt népek szabadulásvágyától omlott össze, Trianon után. Helyzet volt.