Hirmondo
Hirdetés
Hirdetés

#Hírmondó25: Csernátontól Budapesten át Aradig

1998. szeptember 12-én Alsócsernátonban a Tőkés László hívására összegyűlt ezer ember az követelte, hogy nemzetelvűbbé, autonómia központúbbá tegyék az RMDSZ egyre inkább pártos politizálását. E nemzeti fórumot követte másik kettő, azonos célkitűzéssel, de végső soron ezek is éppen úgy kudarcot vallottak, mint az utóbbi évtizedek valamennyi olyan kezdeményezése, melyek az RMDSZ-t vissza kívánták téríteni a belső önrendelkezésnek és az autonómiának a Kolozsvári Nyilatkozat és a brassói kongresszus által meghatározott útjára. Időközben pedig a Kárpát-medencei közéletben – nem utolsó sorban a migránsválság következtében – a hangsúlyok és a rendezőelvek megváltoztak, az RMDSZ kiegyezett az anyaországban a nemzeti oldalon egyedül maradt Fidesz–KDNP-szövetséggel.

Történetünk szempontjából az origo az, ami lényeges. Alsócsernáton.

Itt szólított meg ugyanis Kocsis Károly, a Székely Hírmondó alapító főszerkesztője, s készített velem mint a hajdanvolt Reform Tömörülés akkori alelnökével, illetve Tőkés László politikai tanácsadójával egy fényképes interjút, ami után elbeszélgettünk nemzetről, hazáról, magyar önrendelkezésről, szóval a világ nagy dolgairól. Nem volt nehéz megtalálni a közös hangot a közösen vallott értékek mentén.

A beszélgetésből nemcsak életre szóló barátság, de munkakapcsolat is lett. Karcsi ugyanis felajánlotta, hogy az akkor még hetilapként működő Hírmondóban legyen egy rovatom, Anyaországi figyelő címmel, melynek keretében kisebb, egy flekknél alig hosszabb szövegekben számolnék be a korábbi hét valamely fontosabb politikai történéséről.

Nyilván igent mondtam, a feladat testhezálló volt, közírói munkásságom akkor már nyolc évre tekintett vissza, épp Budapesten hallgattam az ELTE politológia szakának PHD-kurzusát, az anyaországi közélet már a rendszerváltás előtt is mélyen foglalkoztatott.

Persze nem gondoltuk még akkor, hogy 2021-ben, a lap (újra) indításának 25. évfordulóján alkalmam lesz a veteránok között visszaemlékezni a magunk mögött hagyott időre, ami alatt beszámolhattam az első Orbán-kormány nemzetépítő törekvéseiről, a 2002-es, törvényességi szempontból aggályos baloldali hatalomátvételről, az azt követő destrukcióról, a sorozatos MSZP–SZDSZ-es nemzetárulásról, a magyar nemzetegyesítést célzó 2004-es népszavazásról, a 2006-os szemkilövetésekről, a Fidesz háromszori kétharmados győzelméről, a Jobbik felemelkedéséről és gyalázatos pálfordulásáról, a magyarság esküdt ellenségeivel való összefogásáról.

2000 óta már nem Budapestről, hanem Aradról küldöm az anyaországi közélettel kapcsolatos beszámolókat, de az internet világában ez nem szokatlan. Annyit ígérhetek, hogy ha a Fennvaló ad erőt és egészséget mindannyiunknak, a lapnak pedig hűséges olvasókat, az ötvenedik évfordulóra is postafordultával küldöm az ünnepi visszatekintést!

Borbély Zsolt Attila
(a Székely Hírmondó publicistája 23 éve)

Hirdetés
Hirdetés
Névtelen hozzászólás