#Hírmondó25: Tizenhárom év

Már akkor is sokan „temették” a papírra nyomtatott szöveget, az írott sajtót, amikor annak idején, 1999-ben újságírói egyetemre mentem Kolozsvárra. A szakmát nem ott szerettem meg, ott csak megtanultam az alapokat. A megszeretés a gyakorlattal együtt jött, a kolozsvári
Szabadság napilapnál töltött, minden szempontból meghatározó évek alatt. Ott nyert értelmet mindaz az elméleti tudás, amit tanáraink átadtak nekünk, kiegészülve azzal az izgalommal, amit a napilapos munka jelent: nincs két egyforma esemény, interjú, terepezés. Öt év Szabadság, kilenc év Kolozsvár után alakult úgy az élet, hogy a hazaköltözés mellett döntöttem, 2008-ban.

Egy Kocsis Károlynak címzett e-mail-lel kezdődött, amiben arról érdeklődtem, szükség volna-e rám a Székely Hírmondónál. Volt. Ennek 13 éve, és (épp csak Karcsi el ne olvassa, mert elbízza magát!) azóta sem bántam meg, hogy azon a szeptemberi napon besétáltam az akkor
még Margaréta utcai szerkesztőségbe.

Hetilap voltunk. Maga a nyugalom a nagyvárosi napilapos hajtás, feszes munkatempó után. Mindehhez befogadó, jó hangulat társult, és bár sok kolléga azóta már nem velünk dolgozik, az ott kötött barátságok a mai napig élnek, ez talán elmond mindent. Jó bulik voltak!

Aztán a hír: napilappá alakulunk! Kihívásokkal teli, izgalmas időszak következett, szívét-lelkét, idejét, legjobb tudását beleadta mindenki a „régi-új” lapba. Ezt olvasóink is érezhették, tapasztalhatták, hiszen azóta is kitartanak a Székely Hírmondó mellett!

Tudom, a világot megváltani nem fogjuk. De a naprakész tájékoztatás, a híranyagok mellett arra törekszünk, hogy a figyelemre méltó pozitív, reményt adó történésekre, kezdeményezésekre is figyeljünk. Rengeteg olyan témának, tartalomnak adnak teret a lap hasábjai, amelyeket elolvasva kicsit jobban érezhetjük magunkat Itthon.

Hangot kap a Székely Hírmondóban a jó és rossz, intrika és támogatás, szórakoztatás és tanulás, ünneplés és gyász, hétköznapok és jeles események – vagyis az életünk itt, Székelyföld csücskében.

Hogy miről számolhatunk be az elkövetkezendő évek során, az azonban nem csak rajtunk, hanem mindannyiunkon múlik.

Farkas Imola
(szerkesztő)