Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Kószált bennem, emlékeim között az is, hogy álljon csak meg az egész emlékhalmaz, mert keserű azokra az élményekre világítaniuk, amikor nem román-magyar mérkőzések román szurkolótábora szidta a magyarok anyját, dédnagyapját csak úgy. Nem a vietnámi csapatot szidták, nem is hottentottát vagy szingalézt, hanem csak úgy, általában a magyart. Miért? Azért, amiért itthon rúgkapálnak, szidnak bennünket magyarokat mindazért, amit ezerszáz és még több esztendő alatt a Kárpát-medencében építettünk, megéltünk és megvédtünk medvék, törökök, németek s mások ellen.
Na, nem volt bennem nagy zajongás, hiszen amikor megtudtam, hogy S. Williams ellen játszik döntőt Halep, attól a perctől neki szurkoltam, őt serkentettem a magam módján győzelemre. Nem tettem ki a román szurkolók lobogóját földszinti ablakomba, csak egyszerűen győztesnek akartam látni Halepet. És eszembe se jutott, hogy naponta és százszor meggyalázott s megalázott erdélyi honfitársaim ha megtudják…
Azt akarom még elmondani, nem ezzel az érzelemmel segítem az igazságot végre érvényesíteni. A magunk részét megkapjuk átkok s hazudmány történészek markából. Csak egyszerűen remélem, ahogy milliók remélik, hogy az igazság igenis érvényesíti hatalmát a mi irányunkban is. Azt mondjuk, valljuk, hogy van hatalma. Nosza, most ugrik a magam joga aranyos pohárba, s nem szidom a mi kocsisborunkat a nagyszerű Halep ünnepén.
Sem emlékezetünkből, sem éltető hitünkből nem törölhetjük ki ma sem, a jövőben sem Petőfi üzenetét: Fényesebb a láncnál a kard… Igen, úgy van, Simona Halep és népe ünnepén is. Hogyan tanulhatunk meg együtt ünnepelni a románokkal, miközben szidnak és rágalmaznak, emlékeinktől és országútjainktól is meg akarván fosztani a magyarságot? Halep fényes győzelmet aratott, hát ragyogjon vele a román, a maradék aromán kisebbség is a Balkánon.