Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Választások után a román parlament folyosóin széttekintve mindig eszembe jut egy külföldi kísérlet, amelyben főiskolai diákokat két csoportra osztottak: az egyiknek hatalmat adtak, hogy uralkodjanak, a másikat büntették, ha nem teljesítették a parancsokat. Napok alatt az első csoport nem csak teljesítette, hanem túlteljesítette a feladatát, a másik csapat, ha morogva is, de eleget tett az utasításoknak.
Választottjaink az első parlamenti napon csetledeznek-botladoznak, még a mosdóba sem mennének ki egyedül. Az otthon hangoskodók is hallgatnak, csendben ülnek. Többségük mandátuma végéig. És majd mindenki rájön, hogy a népviseletet választott többsége azért „vállalta” ezt a szolgálatot, mert hírnevet és összeköttetést, és ezzel pénzt, vagyont akar szerezni.
Csak rá kell nézni az évekkel ezelőtti és a mai vagyonbevallásukra. A legérdekesebb, hogy a mandátuma lejártával szinte senki nem akar hazamenni, az otthoni életet folytatni, mert, mint állítják, „megkezdett terveiket szeretnék befejezni.” Még akkor is, ha a törvényhozásban semmit nem tettek, cselekedtek. Beleszoktak a parancsolgatásba és abba, hogy tetteik után a számonkérés elmarad.
A képviselőház elnöke, Liviu Dragnea, amint megízlelte a hatalmat, mindjárt arra gondolt, hogy örök életében magas tisztségben lesz. Mivel a demokráciára fittyet hány és csak egymaga akarna kormányozni, már csak ezért régen le kellett volna mondania. De nem akar. Vagy az országot francia és EU-segédlettel gyarmatosítani óhajtó Dacian Cioloş, aki annyira megszokta a miniszterelnöki széket, hogy miután a csíksomlyói búcsú UNESCO-védelmét megakadályozta, volt mersze Székelyföldön választási kampányba kezdeni. A másik ex-miniszterelnök, Victor Ponta, miután leszerepelt, megint vissza akar ülni fő országnagyi székbe. Az ellenzéki fő-fő, Orban Ludovic (Lajcsi) még az őseit is letagadta, csakhogy hatalomközelben maradhasson. Nem beszélve az államelnök Klaus Werner Johannisról, aki románná festette át magát, csakhogy továbbra is kiskirályként viselkedhessen.
A mieink? Hát nekik is ízlik a hatalom. De erről kérdezzék meg az olvasók személyesen őket a következő voksolások előtt, hogy ennek ismeretében szavazhassanak.