Hol sportoljon a gyerek?

Minden szülő egyetért abban, hogy a sport, a mozgás fontos a gyerekek testi és lelki fejlődésében. Még az is, aki esetleg hajlandó felmentést kérni a kicsi fiának, leányának, mert a tornatanár olyan kegyetlen, hogy képes ötször körbeszaladtatni a gyerekkel az iskolaudvart.

Ismerek kegyetlen tornatanárokat, azok nem ilyenek. Hallottam olyant, hogy a tanár fejbe dobta a kosárlabdával a gyereket, vagy falhoz lökte, de erre nem a tornaóra alól való felmentés a megoldás. Ilyen esetben a pedagógust kell felmenteni…

Az egyre inkább teret hódító számítógépes, telefonos játékokban sem látom azt a veszélyt, hogy kiiktatnák, mondjuk, a futballszeretetét a gyerekeimből. Nagyobb gond szerintem a sportlétesítmények, az úgynevezett infrastruktúra hiánya. Ezen a téren egy cipőben jár a városi és a vidéki gyerek is. Mert nincs ahol focizni… Mi a tömbházak között, a parkolókban rúgtuk reggeltől estig a bőrt, akkor alig volt egy-két Dacia a téren. Ma már ez sem lehetséges, hiszen minden dugig van tömve autókkal, még a zöldövezetet is birtokba veszik.

Vannak sportpályák, műfüvesek is! De a gyerekcsapat, aki összeverődött délután, hogy egyet játsszon, nem mehet be oda, mert szinte mindig edzéseket tartanak rajta. Falun erre talán több lehetőség van, ha az idő is engedi. Bár ott a sportcsarnokokkal áll fenn ez a helyzet. Teremdíjat kell fizetni, és amúgy is állandóan foglaltak…

Az iskolaudvarok sem jelentenek alternatívát, mert szinte mindenik bezárva tartja a kapuját, a felújított futballpályáit, pedig milyen szépen hangzott két éve az a miniszteri ukáz, hogy az iskolaudvarokat tartsák nyitva, hogy legyen, ahol a gyerekek sportoljanak… Lehet, hogy erre már csak én emlékszem.

Teret kell biztosítani gyerekeinknek, több létesítményt kell a rendelkezésükre bocsájtani, s akkor nem lesz gond a mozgással, sporttal.

B. István, Kézdivásárhely

A levelek tartalma nem föltétlenül tükrözi a szerkesztőség álláspontját.