Hol vagytok, olvasók?

Bármennyire is szeretnénk kendőzni nem kívánt jelenségként, annál inkább foszlani látszik a bíborba öltöztetett kortárs irodalom köntöse. Gyakran visszatérő kellemetlenség, hogy könyvbemutatók alkalmával a szerző keserű szájízzel nyeli a torkán akadt galuskákat az üres székek láttán, és szégyenérzetét még az odaképzelt közönség sem enyhíti. A termékenység itt mit sem számít, legyen debütáló zöldfülű vagy többkötetes író-, költőfejedelem, mert épp azoktól kong a terem, akikre a legnagyobb szükség volna.

A távolmaradás oka talán összetettebb, mint elsőre gondolnánk, de legőszintébben ezt maguk az irodalomkedvelők tudnák megválaszolni, mert léteznek ilyenek, csak épp nem találják a feléjük nyújtott kezet. Talán mert nem is feléjük van kinyújtva… Lehet, hogy a szerzők nem arról írnak, amiről ők olvasni akarnak, igényeiket nem lelik a sorokban, a kötetek tartalmát erőltetve próbálják lenyomni a torkukon.

Ugyanakkor az ok lehet simán csak idő vagy anyagiak hiánya, hiszen kapkodva éldegélünk, és sok olvasni szerető személynek számít az a könyvenkénti 30 lejes átlagár, ami fennakadást okozna az amúgy is szűkösen kimért havi költségeknél. Nem lehet említés nélkül elmenni a közelmúltban kialakult (b)irodalmi csatározások mellett sem, amelyek hevesek és túlkapásos reakciókkal telítettek. Nagy a tét, hogy éppen ki kapja erszényébe a többmilliós támogatásokat, valamint az irodalmi díjak és pályázati pénzek belső körökben történő szétosztása folytán kinek és mennyi jut.

Az önimádás dicsfényébe emelő anyagiak helyett az olvasókat kellene megnyerni, mert tagadhatatlanul káros hatással bírnak eme hiányosságok, s bár mondhatnánk kicsi jóérzéssel, hogy szerző és alkotó együttesen hibásak a kialakult helyzetért, mert egyik sem lehetne meg a másik nélkül, ám hiába cifrítgatjuk a tényeket, mert tükröt tart elénk a valóság.

További bizalomrontással járhat, hogy már modern átiratban közlik újra Jókai, Gárdonyi és más klasszisok műveit. Ám marad a nyitott kérdés: minek? Kinek? A jelek szerint az olvasó nem kér az ízléstelen szellemi táplálékból.