Nő vagyok, mégis annyira távolt állt tőlem mindig a nőnap. Nem is tudom, mi lehet ennek az oka, talán pusztán az riaszt, hogy annyira kreált jellege van. Nincs igazi apropója, nincs mély múltja és önmagán túlmutató jelene sem. A kommunista munkásmozgalom erődemonstrációjából lett egy egyszerű és olcsó virágünnep, ami a kereskedők zsebét tölti, és a gazdaságot pörgeti. Körülbelül ennyiről szól az a bizonyos nőnap.
Nekem nincs gondom azzal, ha valaki ezen a napon figyelmességből ajándékkal kedveskedik szerelmének, a család hölgytagjainak, munkatársainak. Igazán kedves gesztus, persze, ha nem hamis látszat az egész. Gondom csupán az, hogy ezzel az egy nappal, érzéssel, figyelmességgel legtöbben egy teljes évre le akarják rendezni a „nőügyet”, ami által épp azt lehetetlenítik el, hogy március 8. legalább a későbbiekben jelentsen valamit. A legjobb persze az lenne, ha mindannyiunkat minden nap tisztelnének, nem csupán egy hűs, esős, márciusi napon. Ha arra gondolok, hogy kereszténységem is mennyire üres lenne, ha csak karácsonykor és húsvétkor élném meg, úgy lesz üres ez a nap is minden nő számára, akiket csak március 8-án tisztelnek.
Bár közhelynek fog hangzani, amit most írok, de be kell ismerjétek, férfiak, hogy életetekben mindig központi szerepet játszott és játszik a nő, akár barátnő, kedves, feleség vagy anya szerepében. Nélkülük nincs élet, boldogság, szenvedély, öröm és bosszúság. Ahogy Jókai megfogalmazta: „A férfi sorsa a nő.” Miattuk cipelitek a gyümölcsöt, az olykor nyűgös terhet, de mindig velük, sohasem nélkülük. Mert hiába csavarjuk a gondolatokat jobbra-balra: mi, nők vagyunk azok, akik az élet teljességét ölelik magukhoz.
Mi, nők szeretünk, gondoskodunk rólatok, és mi vagyunk akkor is ott, amikor egy fáradt nap után csak nyugalomra vágytok karjaink között. Bár igaz, hogy a március 8-a a mi napunk, de mi van a többi háromszáz valamennyi nappal?
Egyik kedves ismerősöm, Gergő, akinek a szülei ma már nem élnek együtt, mindig azt mondja: „Mióta nincs nálunk nő a háznál, azóta vettem észre, hogy hiába van akármekkora rend vagy tisztaság, és hiába van minden az élére hajtva, csak egy gondoskodó női kéz tudja feltölteni a férfi életét szeretettel, színnel és ölelő melegséggel.” Majd mindig hozzáteszi: „A világ egészen más velük.”
Hölgyek, Isten éltessen Titeket – minden nap!
Tamás Réka
Réka, 10-es.