Holnapunkba tekintve

Az csak természetes, hogy az európai kommunista rendszer látványos és epedve várt összeomlása előtt már, de különösen utána foglalkoztatta mind a történészeket, társadalomtudós figyelőket, népeket, hogyan is lesz a jövőben; miféle rendszer alakul a romokon. A harács, a tolvajlás és mindannak következménye, a szegénység nem volt percig se kétséges. Mai földrészünk – még nem vertek ki belőle – már a jövendő államformákkal, a nemzetállamok megmaradásával is el volt foglalva. Nem a mi nemzeti kutyánk kölyke Glatz Ferenc történész Budapesten, de jelzésként említem gondolatait. „Milyen is lesz az a bizonyos »egységes Európa«? És miért támadnak kérdőjelek a nyugat-európai társadalmakban a hagyományos (lényegében 19. századi) területi–igazgatási intézményekkel szemben?” (História, Budapest, 1992.)

Már a két világháború között fölvetődött valamiféle egységes irányítás, ezen a földrészen egyelőre. A sok ország sok-sok határa gátolta a pénzuralom terjeszkedését. Közelebbről: nem tudták kényükre kihasználni nyersanyagforrásként és fölvevő piacként az ún. nemzeti államokat, határaik miatt. Ahol a nemzeti hagyományrendszer útjában állt és áll a pénzóriásoknak, a mamutoknak, ott valamelyiknek hátrálnia kell.

Én mindenről a mai állapotunkra, a holnapunkra terelem a figyelmet. Ha ki bele mer tekinteni az európai közeljövőbe, megborzong, és halálirtózat lesz úrrá rajta. A határokat, a nemzeteket és nemzetállamokat gyűlölő pénzóriások ma nyílt kártyákkal játszanak. Nem latolgatnak, mint a szovjet uralom foszlásakor. Meghívásra, útiköltséggel és költőpénzzel áradnak be idegen milliók földjeinkre, udvarunkba, országunkba – ugyanannak a pénzbandának akaratából. Lásd a Soros György-féle nyílt rohamparancsokat Európa határai, nemzetei és nemzetállamai ellen.

Ez történik ma, óránként és ellenünk. A pánikot nem mi keltjük, a pánikot igenis akarják azok, akik vékával fizetik a bevándorlók és a bevándorlás mai költségeit. De kétségtelen, hogy azután mindent a fehér dolgozók fizetnek, már aki még él majd a keresztény templomok akkori romjai között. Ez a valóság.