Homály nélkül

Aki tanulta vagy még inkább, aki tanította valaha a népballadát, az a megmondhatója, milyen szívszorítóan emberi a nyelvezete, mennyire tiszta a benne rejlő tragikum, micsoda erővel tör fel belőle a legmélyebb emberség. Még akkor is, ha történetesen vígballadát olvasunk, vagy hallgatunk. Mindez akaratlanul fogalmazódott meg bennem, még akkor ott a Lábas Házban, ahol egyik értékelőként végigizgulhattam azt a kilenc balladát, amellyel ugyanennyi balladamondó egyszerűen belerángatott a művészi élménybe. Ha beszélhetünk olyan hatásról, hadd mondjuk ki az idegenből ránk szakadt szóval: katarzisról, amely művészi-erkölcsi magaslatokba emel, itt azt szinte mindegyik elhangzott alkotás esetében hangsúlyozhatjuk.

Színművészek teljesítményével vetekedve elevenítették fel-meg a balladába sűrített tragédiát, s ha a dalban való elbeszélés pár száz méterrel odébb, a Művészeti Líceumban ragadta magával a hallgatókat, itt sem voltunk szűkében a zeneiségnek, hisz a súlyos kifejezések nyomán szinte felbúgott a mélyről felfakadó fájdalom hangja, s egy-egy előadás után pihentető volt az a pár pillanat, amennyi eltelt a következő versenyzőig. Milyen prózai is így kijelenteni, hogy versenyző, hisz ez nem vetélkedés volt, hanem szilárdan megkomponált szókoncert, amelyet a balladák egymásutánisága egyre összetettebbé, egyre elragadóbbá, emberi, erkölcsi mivoltunk felmutatásának meggyőző eszközévé emelt.

Többek között rájöhettünk most is arra, hogy a súlyosan hangzó kijelentéseknek akkor is van ereje, ha azt történetesen visszafogott, szinte suttogó hangon adják elő. Mint ahogy megborzongunk, ha a ballada szövege megkívánta harsogó kijelentésekkel mondják ki az igazságot és a gazságot. És kivirágzott előttünk a páratlanul szép, erőteljes magyar nyelv!

A ballada nyelvezetében nincs másoktól elorzott szó, tiszta hangzása, közérthetősége a legmagasztosabb módon nyilvánul meg. Bár a balladai homályról mindenki hallott, aki közel került ehhez a műfajhoz, de semmi homály el nem fedheti, el nem orozhatja a benne tündöklő nyelvi és erkölcsi fényességet!