Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
A vers mindannyiunk lelki kenyere, hány ember idéz szívesen emlékezetében megragadt sorokat, s azok pontosan azért értékesek számára, mert egy-egy lényegi összefüggést ragadnak meg találó módon.
Petőfi, Arany, József Attila egy-egy sora a közbeszéd szerves részévé vált, szólásmondás rangjára emelkedett, annyira telitalálatnak érezzük, nyelvi képvilágunkba annyira beleolvadt, hogy szókincsünkbe mint saját szavunk illeszkedett.
Ma mégis sokan idegenkedéssel veszik kezükbe a verseket közlő folyóiratokat, vagy gyorsan átlapoznak rajtuk. Mi történt? A szabadon és szabálytalanul ömlő szövegfolyamot mintha nem az olvasónak írták volna. Írói berkekben ugyan értékelik őket, de aki csak olvasó, jórészt leszokott arról, hogy az amúgy is alaktalan szövegekben elmerüljön. Nem érdemes, gondolhatja, esetleg nem érti, vagy furcsállja és másodjára csak legyint: ennek sok értelme nincs, vagy „ilyet én is tudok”, illetve „mi ebben a pláne?”
Tényleg: mi történt?
Itt alighanem elfutott a ló valakivel, a költő szakadt el az olvasótól vagy a rovatszerkesztő aludt el a vártán. Az ún. posztmodern poétika önmaga ellentétébe csapott át, ami ötven éve értelmes újítás volt, mára modorossággá züllött és az epigonok áldozatául esett. Ezek már nem posztmodern költők, csak utánzók. Igaza van az olvasónak: nyugodtan mellőzni lehet olvasásukat.
Horváth Benji Marosvásárhelyről elszármazott fiatal költő és André Ferenc új antológiája kapcsán arról beszél egy tudósításban: új utakra kellene térni. Kulcsszavaira érdemes odafigyelni:
„A Címtelen föld antológia 26 fiatal költőtől tartalmaz verseket. Ezen szerzők poétikai eljárásai egy másfajta komolyságot vonultatnak fel. Számukra az intertextualitás már nem feltétlenül szövegszervező elv, nem jellemző a paródia, igyekeznek újragondolni a formákhoz és a zeneiséghez való viszonyukat, megfigyelhető a vallomásosság felerősödése, de az irónia is gyakran metareflexíven működik. Ezek a sokszínű szerzői világok kölcsönösen hatnak egymásra, a kisebbségi, kelet-európai szorongás pedig közös tapasztalat, ami egyfajta közösséget is jelent. Többlakiságuk és többnyelvűségük bizonyos szempontból létbizonytalanságot eredményez, ugyanakkor a reflexív figyelem és a poétikai diverzitás termékeny táptalaja is.”
Horváth Benji:”én szeretem, ha megbolondul
a szöveg. verbálisan basztam
már kutyát, lovat, kecskét,
és orálisan szüzet.” Vasas Tamás :”lassan ejakulál
egy polaroid
vulkán.” Márton Ágnes „Lerúgom a paplant, nem bírom a bűzt.
Ha közel jössz, csíplek, marlak.
Szaglástréningre járok. Napi kétszer.
Egy hét múlva
égett bundás kenyér a bazsalikom.
Két hónap múlva lócitrom a véres hurka.” Csapó Kriszta :”orgazmus után magányos az ember
vagy még nem eléggé
egymás helyett
haragrímeket markolunk
egy ideje csak meztelenül
írom margókra
a neved
ennyi dukál
balatonban a lógó mellek
nem találjuk már a helyünk
két borszagú fekete lyuk
reggelre nyomunk sincs
leginkább az ad hoc félrebaszások,”
Ez Horváth Benji és az általa a Helikonban közölt „költészet”.