Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Valami kellemetlen huzat, tőlem idegen áramlás, mi verte át magát rajtam, nem tudtam percekkel ezelőtt. Most már tudom, és rajongás teszi nemessé azt a hullámzást bennem, tudom. A tanévkezdésre gondoltam, és onnan a kedvesen nemes, fegyelmezetten rajongó iskolás emlékzuhatag. Ahogy tanultam Székelyudvarhelyen az ábécét, ahogy kísért édesanyám az első napokban iskolába. Tanévkezdés van, és ilyenkor mintha az egész falu, a város falai mind fekete táblával lennének kimelegítve. Táblás, meleg az emlékektől az egész élet, de hát nem minden órában vannak központban ezek a képek.
És lábujjhegyen követem a kicsiket arrafelé, amerre áll az iskolájuk „Japánország” és Csomafalva között. Helyreáll a rend, úgy volt, úgy van, és lesz, hiszen az emberi tudás legyőzi, a „futottak még” rovatba tolja a koronavírust. Csend van az íróasztal alatt, fölött. Talán az egek is frissen fényesítve. Soha nem éltünk ilyen nyakatekert, de megérthető és lélekkel, ésszel, hittel betöltött tanévkezdést. Jós az nem vagyok, de megidézheti bárki a maga iskolás éveit. Ott a sok, arannyal szegélyezett tábla, füzetek rendben. A tanévkezdések két méter magasságban mind hasonlók. Hol lehetek otthon, és hol nem az iskolákban? A kérdés olyan röptű, hogy Baróton meg Gyergyóban egyaránt tarol, s a válaszok annyira hasonlók, mint két cinke a toronyóra két mánusán az osztálytáblán.
Amit a betegségek settenkedései késleltettek az iskolákban, azt igenis be lehet pótolni. Állítom én. Bizonyítja tanulók, tanítók és tanárok serege. Nagy a harc, de a tudás nagyhatalom. Ehhez a nagy naphoz, tanévkezdéshez illesztem itt Deák Ferenc (1803–1876), „a haza bölcse” sorait tanulók és tanítók, tanárok közös és saját füzetébe: „Használd erőteljes ifjúságod minden óráját, hogy munka és szorgalom által erőd, tehetséged növekedjenek (…) Szüleid a legbuzgóbb szeretetnek boldogító érzelmeivel csüggnek rajtad, s te vagy egyik tárgya szép reményeiknek.”
Nem hagyott szemernyi ködöt se bennem az az előbbi hullámzás. Illatát, rajongó közösségét érzem százezernyi iskolásnak, iskolának. Hussanjatok föl, föl s vissza a hazai ereszek védelmébe!