Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Mármint Gyurcsány Ferenc. Van-e magyar, aki ezt a nevet nem ismeri? Persze, furcsának tarthatja bárki, hogy én most ennek a politikusnak a védelmére kelek, de hogy legalább három esetben a való igazat suttogta, inkább ordította el, arra mérget veszek. Ugye, szinte már klasszikusként idézik sokan és sok helyen híres öszödi beszédét, amelyet időnként még ő maga is tanulságosnak mond, hogy ők bizony lehazudták a csillagot is az égről, ha érdekeik azt kívánták.
Aztán volt az a híres, nevezetes éhségmenet, amely, azt hiszem, Miskolcról indult el, s amelynek élén az éhező, „halálra kínzott” vezér haladt, aki oly meghatóan tud beszélni a szegénységről és éhhalálról, mintha hetek óta nem járt volna étel a szájában. Aztán itt van a harmadik eset, a minap hallgattam meg a parlamentben elhangzott szónoklatát. A hős asszonyok, a momentumosok és párbeszédbeliek (nem árt kisbetűvel írni) kismiskát sem érnek összes elhangzó intéseikkel amellett, ahogyan a fű alatt vezérüknek elfogadott Gyurcsány harsogott. S milyen igazat mondott, az ellenfeleikhez (bocsánat: ellenségeikhez) intézve könnyet fakasztó felfedezését (sajnos, nem tehetem idézőjelbe, de így hangzott el): önök (fordult az ellenség felé) és itt, a mi sorainkban ülők annyi pénzt keresnek, amennyiről egy jó középiskolai igazgató esetleg csak álmodni tud! Hát így igaz! Nemcsak ott, hanem itt is!
A kétmillió forintos havi bér ma már nem titok, mint ahogy itt sem az a nyugdíj, amelyik százszorosa legalább a legkisebb nyugdíjnak. Mi a saját képviselőinktől joggal várjuk el, hogy olyasmivel is próbálkozzanak, amit egyébként lehetetlen átvinni a parlamenten, de ami felhívná a figyelmet arra, hogy a magyar képviselők valamit akarnak, az egész hazai lakosságra nézve látványos javaslatokkal léphetnének fel, például jól esett volna, ha testületileg a kiemelt nyugdíjak eltörlése, de legalább a maximális megadózása mellett harcoltak volna.
Olvastam egy helyen, hogy melyik párt – a mienk is – milyen javaslatokkal állt elő az arcpirítóan túlzott „méltányossági” pótnyugdíj megadózása ügyében. Bizonyos dolgok amúgy sem mennének át a szitán, de néhány „populista” kezdeményezéssel „belophatnák”magukat az egyébként jóra váró nép szívébe.(Vajon lenne ennek jó hatása is?)