Igen, a Notre-Dame, a mi drámánk is!

A párizsi Notre-Dame székesegyház időrendben nem az első a gótikus székesegyházak közül. Az első és egyben a legrégebbi a Saint-Denis apátsági templom, a gótika szülőhelye, Franciaország védőszentjének, Szent Dénesnek, a párizsi főegyházmegye első püspökének szentelt székesegyház, melynek alapkőletételére 1140-ben került sor. Figyelemre méltó, hogy 38 francia király és uralkodó végső nyughelye a Saint-Denis.

A Notre-Dame talán nem is a legszebb a gótikus székesegyházak közül, mert Reims vagy Chartres gótikus katedrálisait sokan szebbnek vélik, de persze ez elsősorban ízlés dolga. De a párizsi, a Szajna Île de la Cité szigetén álló Notre-Dame, az valahogy Franciaország lelke, az maga Franciaország. Vagy legalábbis az volt valamikor, amikor még Franciaország volt a legkatolikusabb ország Európában. 1163-ban kezdték el építését, és mintegy 200 év múlva, 1345-ben fejezték be. Építői tudták, hogy nem érhetik meg munkájuk befejezését, mégis vállalták és tették a dolgukat, mert ezt kérte, követelte tőlük a hitük. A hitük abban, hogy valami magasztost, felemelőt, valami Istennek tetszőt alkotnak.

1572-ben következett be a Notre-Dame első drámája. Akkor a hugenották — a francia reformátusok, a képromboló mozgalom hívei — rombolták le a templom belsejét. Szobrait és képeit összetörték, szétzúzták. Aztán a Notre-Dame előtt zajlott a nevezetes Szent Bertalan-éjszaka, a hugenották lemészárlása.

Ez után, a katolikus királyok alatt gyorsan helyreállítottak a katedrálist, majd következett a második dráma. Jött a felvilágosodás, és 1789. július 14-én a Nagy Francia Forradalom, jött a laicitásnak és a szekularizációnak legfőbb vezérlő elvvé való nyilvánítása, melyet minden embernek követnie kell. És a hangzatos „Szabadság, Egyenlőség, Testvériség” hármas jelszó elvének gyakorlatba ültetése következtében működni kezdett a guillotine, és meggyilkoltak 240 ezer embert. Nyaktiló alatt 40 ezer francia végezte, 200 ezret pedig agyonlőttek.

Akkor a Notre-Dame elszenvedte második tragédiáját: szobrait szétverték, és a templomot a felvilágosultság jegyében átalakították. Az Ész istennőjének ajánlották, majd a Legfelsőbb Lény templomának nyilvánította a jakobinus diktatúra. A Notre-Dame-ot végül Napóleon mentette meg, akit 1804-ben ebben a katedrálisban koronáztak császárrá, és ezért érzelmileg kötődött hozzá. Amelyet aztán I. Lajos Fülöp, az utolsó francia király utasítására 1845 és 1875 között újból helyreállítottak, és katolikus templomként szolgált. Mindkét világháború pusztításaitól sikerült a párizsiaknak ezt a nemzeti büszkeségüket megóvniuk.

1945 után úgy tűnt, a francia politikai életben mind jobban szárnyaló szélsőséges balliberális eszmék következtében az ország a hívő katolikusok hazájából az ateisták földjévé válik. Úgy tűnt, hogy francia földön kivesztek a hívő keresztények. A francia kormányok hosszú évek, évtizedek alatt sem voltak hajlandóak a Notre-Dame felújítására áldozni a költségvetésből. Sőt, Emmanuel Macron megtagadta a templomok biztonságikamera-rendszerének kialakítását, melynek segítségével sokkal könnyebben megtalálnák az épület biztonságát veszélyeztető elkövetőket. A francia kormánypolitika furcsasága, hogy ugyanakkor költségvetési forrásból támogatják muzulmán mecsetek építését. Pedig van ott már belőlük több mint 2300!

Úgy tűnt, hogy Franciaország elveszett a kereszténység számára. Vészjósló jelek utaltak erre, például 2018-ban átlagosan minden nap 3 (azaz három) merényletet követtek el különböző keresztény templomok ellen. Hogy az hány merényletet jelent összesen? Kérem a kedves olvasót, szorozza meg a 365-öt 3-mal! Az nagyjából 1900 merénylet. Idén március 17-én a Saint Sulpice, Párizs második legnagyobb temploma gyulladt ki, a tüzet sikerült eloltani.

És ebben az a legszomorúbb, hogy ezeket a közvetlenül a templomok, közvetve az egyház elleni merényleteket nem csak muzulmán terroristák követik el, ahogy azt gondolnánk. Persze ők is. De olyan franciák is, akik az egyházat, különösen a katolikus egyházat halálos ellenségüknek hiszik. Született francia szélsőbalos anarchisták, szélső-liberális ateista és feminista csoportok hívei, a szeretetet hirdető keresztény hit ellenségei. Mert a Notre-Dame egy térbefoglalt imádság, egy fohász az ég, a föld és a mindenség Ura felé, ezért aztán ezt a katedrálist is ellenségüknek tekintik.

Mindezek ellenére a Notre-Dame felújítása 2019-ben mégis elkezdődött. És akkor, harmadik drámaként, amely most már a miénk is, mintegy üzenetként vagy jelként az idei húsvét nagyhetének első napján kigyulladt és égett a párizsi Notre-Dame. Amely — el ne higgyük, hogy csak a franciáké! — a miénk is. Európai keresztényeké. A miénk is, háromszéki keresztényeké. Mert a Notre-Dame székesegyház a keresztény vallás és a keresztény kultúra egyik legjelentősebb szimbóluma, 1991-től a világörökség része.

És amint lángolt a Notre-Dame, jöttek a franciák, az igaz franciák, öregek és fiatalok, nők és férfiak, és térdre borulva, kezükben rózsafűzért morzsolgatva imádkoztak a Notre-Dame-ért, a hitükért, és végeérhetetlenül mondták és énekelték az Ave Mariát, az Üdvözlégy Máriát, és sírtak. Hitet tettek keresztény hitük mellett, és meggyőzték a kétkedőket — amilyen magam is voltam –, akik azt gondolták, Franciaország elveszett. És megmutatták, hogy nem, ez nem igaz, a franciák nem vesztek el, közöttük is van — a látszat ellenére — sok-sok igaz keresztény. Megható, felemelő és megnyugtató volt ezt látni. Köszönjük ezt meg nekik, hívő francia testvéreinknek!

Ezt gondolom a Notre-Dame-i tűz legnagyszerűbb, legfelemelőbb tanulságának. Hogy léteznek még francia keresztények, nem is kevesen, és megmutatták magukat.

Az utólagos hírek, tények ismertek. A tűzoltók és a rendőrök hősies munkájának — és az isteni gondviselésnek, teszem én hozzá — köszönhetően a tüzet eloltották, a Notre-Dame újból megmenekült. De hogy a francia politikai vezetés mentalítása ebben a kérdésben megváltozott volna, az erősen kétséges. Vezető politikusok azt a képtelen állítást szajkózzák, hogy a tüzet szándékos gyújtogatás nem okozhatta! Ilyen állítást megfogalmazni csakis több hónapig tartó alapos vizsgálat után lehetne tenni. De ők már tudják! Még el sem oltották a lángokat, és ők már tudták. Nehogy valaki arra gondoljon! Pedig bizony mi arra gondolunk.

Történetesen a Notre-Dame nemrég nyugalomba vonult főépítésze, Benjamin Mouton is arra gondol. Szerinte (és ha valaki, hát ő biztosan jól ismeri a katedrálist és annak minden létező baját) az épület tűzbiztonsága első osztályú volt, és nem hiszi, hogy a székesegyház tetőszerkezete komoly külső hőhatás nélkül meggyulladhatott volna, nem tartja lehetségesnek, hogy komoly hőhatás nélkül alakuljon ki egy ekkora tűzvész. Szerinte az „idegenkezűség” vizsgálatát sem szabad elvetni, figyelmen kívül hagyni, azt is vizsgálni kell.

Dranik Ferenc