Igen vagy yes?

Esetleg oké. Az igazsághoz tartozik, kissé megdöbbentett, hogy a sepsiszentgyörgyi könyvvásár angol szóval köszöntött ránk. Én nem vagyok nagy híve az angol kifejezések elburjánzásának, valamikor a XIX. század elején éppen emiatt háborogtak a magyar nyelvújítás nagyjai, igaz, ők időt és energiát fordítottak új magyar szavak teremtésére, kiötlésére. Keményen felléptek a kozmopolitizmus, az idegen-majmolás ellen, s ennek egyik hozadéka a magyar nyelv tisztaságának megőrzése, megalapozása. Szavak születtek, új megnevezések terjedtek el, s leghevesebben tiltakoztak a németesedés ellen.

Azt jól tudjuk, a magyarok országában hosszú időn át nem volt hivatalos a magyar nyelv. Ennek törvénybe iktatására a forradalmat közvetlenül megelőző időszakban került sor, s ezt szolgálta az anyanyelven történő oktatás megszilárdulása is. Jogosan voltunk mindig büszkék arra, hogy állítólag Erdélyben, szűkítve: a Székelyföldön beszélik legszebben, legízesebben édes anyanyelvünket, sokáig ide nem gyűrűztek be az anyaország nyelvhasználatának eléggé el nem ítélhető kinövései. A nyelvromlás jegyei nem nagyon lépték át a határt, s ha valami ellen küzdenünk kellett, az elsősorban a román szavak gyakorivá vált használata volt. Amolyan keveréknyelven kezdtünk el üzengetni egymásnak, amelynek fele apă (románul víz), fele víz (románul apă) volt.

Annak idején megszokásból a friss osztályokban mindenkivel leírattam tíz olyan szót, amelyek számára a legszebbeknek tűntek, legalábbis annak tűntek. Legtöbbször az anya, virág, kenyér, tavasz és mások mellé odakerült a könyv is. Nem a book (magyarosan buk), hanem a „könyv”. Valahogy furcsának tűnik, hogy a magyar nyelv diadalát is jelző nagy rendezvény elnevezésében nem szerepelt a könyv. Magyarul.

Aztán eszembe jutott, hogy a Szent György Napok alkalmával fellépő tizenhat helyi együttes közül csak hatnak volt magyar neve. A többiek angol nevűek voltak. Az egyik tévéműsorban nagy énekművészek a dalok szövegéről beszélgettek, s arról is, hogy különösen a frissen feltörekvők leginkább angol nyelven írják dalaikat. Nem baj az, mondta egyikük nevetve, mert úgy sem értenek semmit a szövegből a hallgatók…