Îndobitocirea neamului*

Ion Caramitru nagy román jellemszínész anno miniszter is volt a Demokratikus Koalíció kormányában, és ilyen minőségében felelősségre vonták, miért engedi, hogy egyes filmrendezők a haza becsületébe gázoljanak. Érdekes választ kaptak kérdésükre, akik véleményét firtatták.

A provokatív kérdésfeltevők mozgósítani kívánták a hatóságot az általuk nemzetárulónak vélt művészek ellen, úgy gondolták, nem támogatni, hanem gátolni kellene azokat a rendezőket, akik a mai román valóság kényes kérdéseit nem az ő ínyükre való módon boncolgatták, illetve akik a történelmi múlt öneszményítő szemléletétől eltávolodva merőben új fényben tüntették fel annak fordulatait. Van ugyanis egy olyan vonulata a mai filmművészetnek, mely a mai állapotok okait keresve a múlt propagandisztikus okokból elfedett bűneinek feltárásában érdekelt, lépést kívánván tartani azon nemzetekkel és kultúrákkal, melyek egy egészséges kollektív önismeretet alapoznának meg.

Radu Gabrea (1937–2017) például a szászok tragikus végzetének eseményeit eleveníti fel egyik filmjében, a kíméletlen őszinteség deríti fel a iași-i zsidók elleni pogrom, a tömegmészárlás és a deportálás eddig elhallgatott bűneit is egy másikban. Cristian Mungiu (sz. 1968-ban) rendező eltévelyedett vallási fanatikusok kegyetlenségét leplezi le egy nemrég megesett haláleset kapcsán, egy másik filmje a diktatúra abortuszpolitikájának embertelenségéről szól. Nemrég egy olyan film aratott sikert, mely a cigányrabszolga-tartás évszázadait szemlélteti egy szökevény férfi sorsán keresztül (Aferim, rendező Radu Jude).

Valamennyi említett alkotást többszörösen díjazták, hol Cannes-ban, hol Locarnóban, hol másutt. Caramitru azzal védte meg a kifogásolt műveket, hogy hozzájárulhatnak ama hatalmi viszonyok felszámolásához, melyek a nép állati sorba taszítására törekszenek.

* A nemzet lealacsonyítása