Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Megvallom őszintén, dacára annak, hogy még friss és ropogós az új év, elég sűrűn érzem azt, hogy kezd cserben hagyni a román, de még a nemzetközi politikai események iránti – a bennem lakozó Lelkesedő által fűtött – érdeklődés is. Megszűnik a kedv, a kíváncsiság és az akarat a felelősségteljes szövegkovácsi munkálkodáshoz, hogy gondolatban újra és újra megvizsgáljam, tegyem-vegyem, forgassam és hümmögjek is a legújabb közéleti fejlemények mellé, öntsem mindezt jegyzet formájába, egyszóval írjak, gondolkodjak és kommentáljak a közös ügyeinkről. Persze ilyen és hasonló előfordul mindenkivel. Például az ember telítődhet az étlapon unos-untalan ismétlődő kínálattal: jesszus, ma is pityókatokány puliszkával. Azt mondják, hogy ilyen esetekben nem árt egy kis szünet, távolságtartás. Maradva az ételes analógiánál, például tudatos és diverzifikált értrend, vagy akár böjt. Bármi, ami megtöri a pesszimizmus melegágyát lapogató monotóniát.
Csakhogy a demokráciákban ez az attitűd teljesen téves hozzáállás a dolgok politikai természetéhez. Többször is leírtam már, az érdektelenséget az ókori görögök simán csak idiotizmusnak nevezték. Tudom, bár nem is az a felvállalt célja és számítása a mindenkori politikai elitnek, hogy elvegye az állampolgárai kedvét (no nem mindenkiét, csak a finnyásabb fajtáét) a politikai életbe való bekapcsolódástól (gyakorlatilag egy szűk réteg kiváltságává, magánéletévé téve a demokrácia üzemeltetését), a végeredmény, esetemben legalábbis efelé tendál. De visszatekintve az ókori poliszra, erőt véve, újból visszakanyarodom a román belpolitikához. Tisztelettel tudomásul véve, hogy a műsor sokszor nem a magamfajtáknak készül, íme, egy újabb katonára szabdalt falat a Dâmbovița menti kosztból.
A napokban a választási kampány előnyitányaként, mint valami karneváli hangulatú boszorkányperben, a kormánypártok kezdeményezésére hirtelen egy szinte 30 éve jegelt társadalmi vita nyílt meg a néhai Securitate örökségéről. És úgy általában a titkosszolgálatok szerepéről a demokráciában, a pártok és a nyilvánosság működtetésében. Mindenkit arra biztatok, kutassa-kövesse a vitát, mert tán 30 éve ez a legörvendetesebb fejlemény a mioritikus térben.