Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Király Károly Nyílt kártyákkal című emlékirataiban értékeli a Magyar Autonóm Tartomány történelmi jelentőségét is, és úgy véli, bár nem volt nyugati típusú jogállami önigazgatási forma, de a magyar nyelvhasználat szinte korlátlan szabadsága, az iskolarendszer, a kultúrintézmények működtetése stb. révén sokat segített abban, hogy a nacionál–kommunista diktatúrát a székelység át tudta vészelni.
Mindezt annak ellenére, hogy statútuma nem volt, mert mint írja, annak megalkotását ugyan „az akkori román alkotmány előírta, de a hatóságok nyomásgyakorlása folytán elmulasztották.”
Ebből a tényből érdekes következtetéséket vonhatunk le arra nézvést, hogy mennyire tekintették ideiglenes engedménynek az akkori állapotokat, mindenesetre tény, hogy rövid időn belül felszámolták, s nyilván megkönnyítette a likvidálók dolgát a statútum hiánya is.
Hasonló állapotok, kiáltó hiány esete forog fenn a kisebbségi törvény dolgában manapság, a ma hatályos alkotmány ugyanis előírja egy ilyen jogszabály megalkotását, de hiába telt el közel harminc év a rendszerváltás óta, ezzel a hatalom a mai napig adósa az ország kisebbségeinek. Veress Emőd jogász, a Sapientia jogi karának vezetője szerint kimondott alkotmányos mulasztásról van szó, és a dolog annál aggasztóbb, mert egyre fokozódó uszítás folyik az írott és még inkább az elektronikus médiában a székelység ellen. Olyan indulatok és javaslatok kapnak nyilvánosságot, melyeket a legvészesebb történelmi korszakokban, a harmincas években hangoztattak a legvérmesebb jobboldali erők, illetve amit a legutóbbi diktatúra gyakorlatilag is elkezdett alkalmazni, s aminek tragikus végkifejletét csupán bukása akadályozta meg.
E vészkorszakoknak és az zavarkeltő bajkeverésnek, az embertelen kisebbségellenes uszítás kártételeinek közös tanulsága, hogy a nemzetiségek, a kisebbségi népközösségek egyenjogúsági törekvéseinek kezelése a mindenkori román demokráciát minősíti, annak valóságos fokmérőjeként fungál, ideje lenne hát ama törvényt megalkotni, hogy a békebontást, közösségek megalázását és megrágalmazását kellő jogi háttérrel lehessen büntetni, hiszen ma valóságos bátorításuknak vagyunk tanúi például nem egy tévéadó által.
Egyetlen példa: elképesztő, de büntetlenül lehet irredenta tevékenységnek bélyegezni azt, ha az anyaország magyar óvodák építéséhez nyújt kiemelt segítséget. Hogy lehet ilyen embert képernyőre engedni, s milyen műsorvezető az, aki erre még rá is bólint?