Irtjuk a román nyelvet?

Ráébredt a prefektus, hogy munkaköri kötelessége felügyelni a nyelvhasználatot, megvédeni az anyanyelvhez való jogot. Természetesen nem a magyar nyelvet védi, hanem a románt, mert legjobban az szorul védelemre.
Meglátása szerint a magyar nyelv „túlzott használata” veszélybe sodorja a hivatalos román nyelvet. El is búsulta az Európa Tanács raportőrének, hogy itt neki azért kell törnie magát, hogy megvédje az állam nyelvét. Mi több, kioktatta a raportőrt, hogy figyeljen már erre, hiszen a Regionális Nyelvek Európai Chartájának szelleme védi az államnyelvet is.

Sajnos, nem derült ki (hogy csak az utolsó esetekre hivatkozzunk), vajon a gidófalvi (és nem csak) polgármesteri hivatalon lévő Községháza felirat miben veszélyezteti a román nyelvet? Vajon az, hogy egy formanyomtatványon a román mellett (és nem helyett) magyarul is írja, miről szól, az milyen veszéllyel jár az állam nyelvére nézve? (Az, hogy mennyire szolgálja a nyelvi jogok érvényesítését, hogy a megyei tanács az első ejnye-bejnyére erről lemondott, abba most ne menjünk bele. Lehet itt észszerűségre hivatkozni, de ezen az alapon lemondhatnánk arról, hogy kétnyelvűek legyenek a tanácsülések, hogy magyarul is fordulhassunk a hatóságokhoz stb., mert gyorsabb, könnyebb és olcsóbb lenne. Észszerű, csak nem elvszerű.)

Hol sérül a román nyelv azzal, ha a magyar páciens magyarul mondhatja el az orvosnak, mije fáj? Az egyszerű embernek, beleértve a románokat is, anyanyelvén sem mindig könnyű megfogalmaznia, hogy pontosan mit, hol érez. Akkor mi a gond ezzel?
Erősen várjuk, hogy a prefektus, aki fennen hirdeti, hogy köztisztviselőként minden állampolgárt, az általános közérdeket képviseli, állást foglal a helyi román szervezetek irracionális gyűlöletkeltő kampánya ellen, amiben „fölösleges luxusnak” nevezik polgártársaik egészségügyi ellátáshoz, adott esetben az élethez való jogát. Ha nem, akkor ne csodálkozzon, ha magas köztisztsége nagyobb dicsőségére közéjük tartozónak tekintik.