Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Nemrégiben kezembe került egy 1990-es felvétel az akkori szentléleki farsangkergetésről. Nem kevés mosolyt csalt az arcomra, és kényszert a lábamba, hogy együtt táncoljak a néptáncosokkal. Büszkén hallgattam akkor húszéves édesapámat, ahogyan farsangi mondókákat szaval lóháton. Majd kitört belőlem a kérdés: most meg miért nincs ilyen? Újra és újra megnéztem a videót, nevettem szüleim, keresztszüleim fiatal arcán, és arról ábrándoztam, bárcsak én is akkor lettem volna tinédzser.
Majd rá néhány napra elkövettem azt a hibát, hogy Bálint napján kimentem a városba vásárolni. Minden fiatal rohangászott, kezükben virág, csoki, mindenféle piros-rózsaszín díszdobozok. Nyomtattak közös képet falra, keretbe, bögrére, pólóra és amire még lehet. Posztoltak Instagramra, Facebookra, teletömve angol szavakkal, hashtagekkel. Csupa szív és szeretet minden. Tele volt a telefonom friss és régi szerelmespárokkal, akik úgy, de úgy szeretik egymást. Elképzeltem, ahogyan csinálnak egy szép összebújós, szeretgetős képet, majd órákig nincs idejük egymáshoz szólni, mert azt bizony agyon kell szerkeszteni. Na, mindegy, amiért nem az én világom az „egy nap az évben a szerelmünké” életstílus, másé még lehet.
Azt hiszem nem véletlenül, a halloween-őrület is eszembe jutott. Töklámpások díszelegtek mindenhol. Rengetegen jelmezben, maszkokban ünnepelték eme szintén nem magyar ünnepet. Most meg sehol egy beöltözött fiatal, sehol egy szalmabábú, amit elégethetünk. Csak nekem fura nagyon ez a kontraszt? Csak nekem fura, hogy elhagyjuk hagyományainkat, és átveszünk mást Nyugatról?
Az iskolákban megszervezett farsang sem szól másról, mint versenyről, hogy ki tudd művészibb előadást megrendezni, ki tud extrémebben beöltözni stb. Pedig azt hiszem, arról kellene szólnia, hogy együtt mulatunk, pánkót sütünk, énekelünk, táncolunk, lóháton szavalunk, bejárjuk a falut-várost. Nem kell sem boszorkány-, sem szupermenjelmez: fel a székelyruhát, a maszkokat, elő azzal a pánkóval! Tudom, még nincs vége a farsangnak, még reménykedem benne, hogy majd pozitívan csalódom. Hiszen miért csodálkozunk azon, hogy húsvétkor még hógolyózni lehet, ha nem búcsúztatjuk el a telet annak rendje és módja szerint?
Bartok Barbara