Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Hova készül felvételizni a lánya – mi közötök volt hozzá, gazemberek? A kis Andriska pedig „konfirmált” – körmölte szorgalmasan az állambiztonsági muki, meg is magyarázva felettesének, hogy az a katolikusoknál valami ceremónia. (Persze, elsőáldozásról volt szó, de azt honnan tudná Őműveltsége, aki mocskos munkájáért egy jó mérnök dupla fizetését kapta, a kaja-, bakancs- meg gatyapénzen kívül.) Ki tudja, ha még élnek, mekkora nyugdíjat zsebelnek be ezek az alakok, mert a legkisebb is kapitányi rangban bűzösítette a normális emberek levegőjét. És végtelen szomorúsággal még idejön néhány magyarul hangzó név: Ágoston Alexandru, Nagy Ștefan, Buzogányi Béla… Plusz a megkerülhetetlen Hajdú Győző, csak el ne rontsa számítógépem billentyűit, amint nevét leírom, csupán a magyar nyelv iránti tiszteletből nagybetűvel.
Botond így csiszolgatta kétségbeejtő szorgalommal a frázisokat, az átmenetet a vad fortissimóból a pillangó-finom pianóig. Én szakértő nem vagyok, csak zeneszerető, de ha egy műítész valakit tizenhat éves korában egy második Szviatoszlav Richternek nevez, akkor az illető vagy kötöznivaló bolond, vagy pedig igenis tudja, hogy egy egészen különleges tehetség áll előtte. Botond azóta megjárta a bukaresti Athéneumot és Angliát, de szerényen vissza-visszatér szülővárosába ingyen hangversenyt adni barátoknak és vadidegen kíváncsiskodóknak. Majdnem hatvan év zenefogyasztás után engedtessék meg, hogy nagy jövőt jósoljak neki.
Első találkozásunk alkalmával rögtönöztem: Ilyen az élet, fehér-fekete/ Tudja ezt Botond, a Szőcs csemete./ Legyen az lázadó vagy szelíd remete,/ Győztes a halálon a Szép szeretete –/ Billentyű-mágia, fehér-fekete…
Szerénytelenül állítom: nem tévedtem.