Jelentés a kuksoldából

Azt kérdezi Fészbuk-barátom, mi jár a fejemben? Nem kell sokat gondolkodnom, rávágom: hogy olyan vagyok, mint az az öreg néni, akit tíz iskolás vonszolt át az utca másikoldalára. Ő nem akart az utca másik oldalára menni, de a gyerekek házi feladatnak kapták, vigyenek véghez egy jótettet, például segítsenek egy néninek átmenni az utca másik oldalára.

Szóval elmúltam 65 éves, és pártunk és kormányunk annyira szeret, hogy elrendelte, kuksoljak otthon, mert ha kimegyek, nagy szeretetéből erősen megbüntet, esetleg bedug a rablók és kegyvesztett peszedések közé a dutyiba. Mint Robinson a szigetén, megpróbálom én is higgadtan összegezni az előnyöket és hátrányokat.

Előny, hogy jön a kaja, csak el kell fogyasztani. Nem kell a fiókban kotorásznom két egyforma zokni után, úgysem látja senki idegen; aki meg látja, tudja, mennyire nem érdekel az ilyen apróság. Kiülhetek az ablakba, mint egy macska, bámulni a (nyilatkozattal rendelkező) járókelőket. Nem kell törnöm a fejem, milyen címet adjak a jegyzeteimnek. Karantén-napló vagy Feljegyzések a kuksoldából, és kész. De úgy gondolom, egy ember korát nem csak a személyi igazolvány alapján kellene lemérni. Ismerek harmincéves vénembereket és nyolcvanon felüli stramm férfiakat és hölgyeket. Szerénytelenül, nem érzem magam babusgatásra szoruló vén trottynak. Aztán normális ember macskát sem tart teljes szobafogságban, esetleg csak kiherélt kandúrt.

Még az jár a fejemben, hogy a vírus egy tanulmány szerint órákig kóvályog a levegőben, és akkor ugyanúgy elkaphatom otthon is, mert ugye szellőztetni szoktam, mindeddig nem szállítottak házhoz steril levegőt a hatvanötön felülieknek. Egy másik tanulmány szerint viszont egy frászt kóvályog, egy-kettő leülepedik, illetve megsemmisül, és akkor ugyan biza miért nem sétálhatok, egyedül, elkerülve hapcis kortársaimat?

Sej, de nagy dolgok fognak egy szép napon kiderülni erről az egész korona-afférról. Reméljük, hamarabb, mint a Kennedy-gyilkosságról (ha csak le nem puffantják most is azt, aki túl sokat tud).