Jelesre vizsgáztunk…

Életre szóló küzdelem volt a csütörtöki ügyeletem. Csütörtökön délután, amikor 7 óra alatt 57 beteget láttunk el – egyszerre küzdöttünk 2 súlyos betegünk életéért – másfél éves kisgyerek (85%-os égés-életveszély), 63 éves nőbeteg (aorta-kuptura)

Szinte egy időben… Két csoportban dolgoztunk: a sürgősségi szakemberek, belgyógyászok, gyerekgyógyászat, sebészet, intenzív osztály, mentő – előkészítve a betegeket arra a hosszú útra, amely rájuk vár. A szakszerű ellátás a legnagyobb fegyelmezettségben történt, néha, a kisbetegünk fájdalmas sírása, a nőbetegünk halálfélelemmel megalapozott segélykérése szakította meg a csendet. Természetesen folyamatosan figyeltünk mindenkit.

Bonyolult kérdés volt, hogy hogyan legyen a szállítás, de a legmagasabb szaktekintélyek segítségével a döntés megszületett. A nőbetegünket helikopter vitte Marosvásárhelyre, a szívsebészetre, a kisgyereket pedig Bukarestbe szállította a mi mentőnk (szabadidejében kísérte az egyik mentős orvosunk. Köszönet és hála érte!)

Igen, ilyen a sürgősségi munkánk – szinte naponta. És mégis bírálnak minket… Nagyon szomorú.

Megjegyzés: a betegeink állapota ma reggel stabil voltak Bukarestben és Marosvásárhelyen is.

Köszönetemet és hálámat fejezem ki a hozzátartozók nevében minden szakembernek, aki segített. Ezúttal jelesre vizsgázott a Dr. Fogolyán Kristóf Megyei Sürgősségi Kórház, élen a sürgősségi osztállyal.

A Jó Isten adjon erőt mindannyiunknak, hogy tudjuk végezni ezt a sokszor emberfeletti, áldozatos munkát!

Dr. Gáll Anna, Sepsiszentgyörgy