Jobb a férfi?

Igazságtalan és nőgyűlölő a román társadalom. Legalábbis ez tűnik ki a miniszterelnök-jelöltekhez való viszonyulásból. Amikor a parlamenti választásokon győztes párt elnöke első változatként nőt nevesített miniszterelnök-jelöltnek, a teljes romániai sajtó 48 órán keresztül főállásban a konstancai volt miniszterrel mosta a földet. Hogy a pártelnökhöz közelálló személy, hogy csak bábfigura, hogy minden döntést a pártszékházban fognak hozni, és vége-hossza nem volt a minősíthetetlen minősítéseknek olyan körülmények között, hogy az érintett – szó szerint – meg sem tudott szólalni.
Valószínűleg szorult ezekbe az állításokba valamennyi igazság, bár nem teljesen világos, hogy mégis kit jelölt volna a pártelnök miniszterelnöknek? Nem a saját emberét? Az ellenzék képviselőjét kellett volna nevesítenie talán?
Ugyanakkor tény az is, hogy a nem túl beszédes muzulmán hölgy letett már egyet s mást az asztalra: kidolgozta többek között azt a decentralizációs törvényt, amit azóta is visszasír a magyar politikai képviselet. Hogy aztán az alkotmánybíróság, a maga bölcsességében, a mai napig nem világos okokból ezt elkaszálta, az egy másik történet.
A férje körüli bonyodalmak miatt az államfő elutasította a konstancai közgazdászasszony kinevezését. A győztes párt másik javaslatot tett. Egy férfit! Mindjárt más! Mégsem egy fehérnép! Alig emlegetik, hogy a pártelnök embere lenne, pedig egyhetes pályafutása alatt még nem sikerült egy önálló gondolatot megfogalmaznia. Arccal a főnök felé, s bólogat.
Az a jelenet pedig verhetetlen, amikor a szenátus és a képviselőház elnöke az első kor­mány­ülés alkalmával a gyűlésterem ajtajáig kísérik, ahol érzékeny búcsút vesznek tőle. Mint a kiscsoportos Pistikétől a nagyszülei az első óvodai napon. Nem fogjuk megtudni, hogy a tatár hölgy mire lett volna képes, de ha ennek az embernek kell megteremtenie a gazdasági hátteret ahhoz, hogy két kézzel lehessen szórni a pénzt, ahogyan azt elkezdték, akkor kint vagyunk az összes vizekből.