Jogok és pénzbasák

Hiába is óvnék bárkit államok és államformák összehasonlítgatásától, hiszen egy ilyen (olyan) korban, melyben az egyén fontolgat, latolgat, ez elkerülhetetlen. A mérlegelés annál gyakoribb és természetesebb, mivel demokráciának nevezik a mi „bennvalónkat”, Romániát, és ugyanilyen néven számos más társadalmi és jogi alakulatot. Demokrácia ma már a királyságok egész sora is.
A mai európai demokráciát dicsőíti a maga belterületén garázdálkodó erkölcsi romlás, miközben sok millió dolgozó átkozza a maga kifoszthatóságának jogi ingó-ringó, ingatag jogrendjét. Ennél egyszerűbben is csak azt mondhatjuk, a demokráciának becézett államformának értékét csak az igazság, a törvényesség adhatja meg.
Tisztelt olvasó maga is tapasztalja, hogy a nép milliói keresik a maguk igazát, éppen ott, ahol elnyomatásuk naponta fölserken. Furfangra nem kell tanítanom a székelyt. Ám ne tévesszük össze a gőgös-gangos arisztokrácia, a török veszedelem, a mai bankárvilág ellen furfangra késztetett székelyt a mai pénzarisztokrácia hétágú ostorának szenvedőivel. Bethlen Gábor nagy fejedelmünk (1613–1629) és magyar királyunk (1620–1621) nem aranymondást komponált, amikor mondotta: „Nem mindig lehet megtenni, amit kell, de mindig meg kell tenni, amit lehet.”
Maga fejedelemként mindig megtett mindent a Habsburg ellen, a török birodalom ellen, amit lehetett – Erdély népének javáért. Nem kell fejedelmi, királyi palást a törvényerejű igazság elfogadásához és alkalmazásához. Könnyű fölrikoltani, hogy ma mindennek ki a megszervezője, alkalmazója. Az is hangzatos lehet, hogy mindenki a maga helyén. Ehhez viszont szintén nemzeti (!) vállalkozó kell.
Románia a török fennhatóság alól az egyik orosz–török háború (1877-78) hozadékaként szabadult fel. Az összevetés írásom elején villant föl. Bethlen Gábor idején szigorúan megtorolták Erdélyben, ha valaki török szokásokat követett. Ma Erdélyben a magyar nyelvet büntetik irtózatosan gazdag pecunia (latin: pénz-)basák. Az igazság meg a jó szándék forog a sírokban.