Jutalék a nemzeti közösből

Hiába kerülöd, úgyis fejet kell hajtani a valóságnak legalább annyiban s az emberek ügyében, hogy hasonlítunk egymáshoz. Az is az igazság része, hogy a nyomunk is felismerhető. Ismerik egymást szemtől szemben a havasiak, de igen a társuk lába nyomát is! Vannak sokan, hála Istennek, akiknek lábnyomát feledjük ugyan, de a szív s a lélek gyepes, sziklás részein ott hagyják örökre.

Ifjú korunkban jártak ide sokan, tizedük sem ügyködött azon, hogy aztán el ne felejtsük ám őket Budapest és Kommandó között. Lisztóczky László is nyaranta járta Székelyföldet, fenn a havasokat, vallásos ember volt hitvesével együtt, Laci egyetemi tanár Egerben a mai áldott szent napig. Író, irodalmár ember, hát ki tudná számon tartani, ki hol hagyott szebb s jobb nyomot?!

Az író kritikus, márpedig az egyetemi tanár ilyesmi, mindent megmér, összevet, égre kiáltja a szépet, a tehetséget még Kommandón is, ahol közelebb voltunk az éghez. Lisztóczky László Erdélyhez ragaszkodott, sokat járt erre, de sose ragadt bele gyarló sárba. Ami nem csillogott, mint a csillag maga, vagy a telehold csodája, azt letisztította. Rozsdamentesítette az irodalmi igazságokat puliszkafőzés közben is. A mindenséggel mérte a jót meg a rosszat.

Tekintély nem esik, ha elmondom, a szépségesen fiatal Román Éva Trabant kocsijával vergődtünk fel a kárpáti Kommandóra. Hiába na, gyakorolni kell a mennybe menetelt is lépésről lépésre. Margó, a felejthetetlen néhai feleség szinte könnyet ejtett egy-egy este a székely kesergők hallatán s tanultában. Mi mindent hord magában a lélek, és hány helyről haza, Egerbe! És foglalja össze a maga részét a kesergő is: Az hagyott el, akit úgy imádtam, kihez titkon mindig hazavágytam/ Jobb lett volna veszni idegenben…
De hát mindig itthon érezted magad Lisztóczky barátunk! Így igaz. S így a székely kesergő is. Áldjon meg titeket Egerben az örök igazságot csíráztató Mindenható, már annak tetejében is, hogy betöltöd a 80-at mindazzal, amit népednek, nemzetednek szántál, a magunkéból és a tietekből közösen, könnyes szép haszonnal.

Éltessen az Isten nemzetünk javára!