Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Végigvonatoztam az ország több táját, akarva, akaratlanul. Szent László királyunk alapította Nagyváradtól kezdve, Mátyás király Kolozsvárán keresztül regáti Bukarestig. És mindezt 40 C°-on. Mondanom sem kell, hogy ritka volt az a vagon, ahol hűs levegő fogadott, a felszerelt levegőjavítók működtek. Úgyhogy izzadhatott az emberfia, cserélték is le a nedvessé vált ingeket az emberek. A Nagyvárad és Kolozsvár közötti Kék Nyílban az is baj, hogy a vonat közepén elhelyezett mosdóból áradó bűz ellepi az egész vonatot. Nem mosták ki alaposan a tartályt. Nyitogatják ki az ablakokat az utasok, már ahol lehet. Sajnos, érkezéskor is ontotta a forróságot a nap. De még így is jó érzés volt elhagyni az áthevült vagonokat.
Kolozsvártól Bukarestig egy újabb tortúra. Pedig itt már hálókocsiban tehettem ezt meg. A légkondicionáló készülék itt sem ment, de ki lehetett nyitni az ablakot. Igaz, a reggel becsapó szél sem hűtötte le a levegőt. Csak azt nem tudni, hogy a Székelyföldön áthaladó, valaha gyorsnak mondott interrégiós vonatnak miért kell tizenkét órát cammogni, míg a célállomásra érkezik. Ha jól emlékszem, ezt valaha nyolc–kilenc óra alatt tette meg. Bucsálódnak a vasutasok, hogy régiek a szerelvények, rosszak, kopottak a sínek, a töltések se megfelelőek, úgyhogy ezeken nagyobb sebességet nem lehet elérni. És ehhez hozzájön, hogy az időjárás, a természeti körülmények is olykor gátolják a gyors előrehaladást. Egész úton reménykedtünk abban, hogy a vihar nem csavart ki a mozdony elé egy-egy fát. Mert akkor ülhetünk hosszan a vagonokban.
És amikor hallom, hogy pontosan a fővonalon akarnak majd gyorsvonatokat elindítani, csak nevetni tudok. Előbb a gyenge vasúti pályákat kellene rendbe tenni. Mert másképpen az lesz, mint a Nagyvárad–Kolozsvár közötti gyorsvasúttal. Névleg beindították, de valóban nincs meg. Ez csak szupergyors álom, hogy néhány év múlva beindul a nagysebességű vonat. Az őrült sebességű gyorsvasutat most tervezgetik, és úgy milliárdokba kerülne, s ha Magyarországon sík a terület, Várad és Kolozsvár között alagutakat, viaduktokat kell építeni. Egyelőre azonban csak cammog a vonat. Órák hosszat, viharban, kánikulában…
A légkondiciónáló nem megy, me nincsenek lábai, legfeljebb működik!