Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Kivetítették a nyelvészeti térképre, hol jellemző az ütötte irodalmi forma helyett az ütte a magyar nyelvterületen. Székelyföldön kívül, ahol az meglehetősen általános, az Ipoly menti vidékeken (mai Szlovákia), a Dráva torkolathoz közelítő folyásán (mai Horvátország), az osztrák határ menti Őrségben, illetve azon túl találtak rá példát. Más székely nyelvjárásszigetek jellemzőire Pozsony környékén (Szlovákia) vagy Sopron mellékén, a mai Szlovákia közepén vagy Belső-Erdély bizonyos pontjain bukkantak a nyelvészek. Földrajzi nevek is arra vallanak Bihar vagy Szatmár megyében, az osztrák határ mentén és sok más pontján a Kárpát-medencének, hogy a katonai szerepet betöltő könnyűlovas íjász vagy egyéb őrségi feladatokkal megbízott székelység a honfoglalást követő évszázadokban, még a mai Székelyföldre való tömeges betelepedés előtt stratégiailag fontos helyeken töltötte be a maga hivatását.
A középkori Magyar Királyság peremkörzeteiben sok helyen maradtak nyomai annak, hogy ott székelyek éltek. E nyomok sok helyen elhalványultak, másutt, mint a kézdi, orbai és sepsi székelyek korábbi szálláshelyein, Szeben, Szászkézd stb. körzetében, a nevek is utalnak rá. De pl. a szász templomok alapjainak kutatása során a korábbi lakók által alapított istenházák fundamentumai is kerültek már felszínre.
Benkő Elek remek fejezetet szentel a székelység háromkötetes históriában a korábbi telepek számbavételének, ír a telegdi székelyek Udvarhelyszékre költözéséről, és arról, hogy a tizenkettedik században az áttelepedés Erdély keleti sarkába tömegessé vált, s alighanem a szászok behozatalával összefüggésben gyorsult fel. Nincs rá okleveles bizonyíték, de úgy véli, a mezőgazdaságilag és a klíma szempontjából is kedvezőtlenebb fekvésű, erdőkkel borított mai Székelyföldre költözés alighanem többletkiváltságok megadásával járt, s akkor pedig a későbbi önkormányzatiság egyik indítékát alighanem itt kell keresnünk.
No de mi mindent hoztak magukkal e belső népvándorlás hősei a Magyar Királyság terjeszkedése és megszilárdulása rendjén? Erről még lesz szó, de például a csík elnevezést egy Felsőőr környéki patak (Ösztörmény) régi nevéből eredeztetik…
Benkő Elek a finnugor iskola híve, s megrögzötten vallja, hogy a székelyek csakis magyarok lehettek, tehát semmi közünk a szkítákhoz, hunokhoz. Már az is hiba volt, hogy a háromkötetes Székelyek történetébe egyáltalán beengedték, nem kéne tovább propagálni a nyeletlenségeit.