Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Egy lakást árulgatunk egy ideje. Szokás szerint jönnek az érdeklődők, fontoskodnak, fintorognak, pimaszul félárat ajánlanak, ígérgetnek. Végül megjelenik a Nagy Választott. Katonai káder – hangsúlyozza. Megveszem. Holnap ide-oda megyek, telefonálok magának, maga kocsiba ugrik, és találkozunk. Slussz. Eszébe sem jut megkérdezni, akarom-e, van-e időm, netán lenne más javaslatom. Ez a katonai logika, amelynek következményeiről a krónikák és temetők ékesebben szónokolnak, mint én. (Aztán az üzenetre sem válaszolt, de ez nem képezi a jegyzet tárgyát.)
Romániában tábornokot ültettek a miniszterelnöki székbe. Békeidőben ez minimum furcsa. Ha mellesleg valami közgazdász-ász vagy menedzseri zseni lenne, megérteném, de úgy tűnik, egy gyorstalpaló doktorátuson kívül nem sokat tud felmutatni. Kellett egy „da, să trăiți!” és „yes, sir!” légkörben neveltetett egyén.
Ha román lennék, robbannék a felháborodástól. Mert nézzük csak: Észak-Bukovina (és nem csak) – régi román terület – Ukrajnához tartozik. Nem Oroszországhoz! A mai ukrán vezetés sorra számolja fel a nemzetiségi iskolákat, most a nem ukrán nyelvű médiát, míg az oroszbarátnak titulált (vádolt?) Janukovics idejében emberségesebb bánásmódban részesültek. És az én hazám, nemzettársaim megcsúfolóit támogatja! Íme, most üzen a csillapíthatatlan vérmérsékletű Cioloș úr Párizsból, hogy Macron polgártárs bejelentette, Franciaország kész NATO-katonákat küldeni Romániába, természetesen az oroszoktól megvédeni. És senki nem tiltakozik: állj meg, hékás, hát minket meg sem kérdezel?
Én elképedve, értetlenül állok a hazai politikusok, de a média és a köz véleménytelensége előtt. A medvekilövés témáján hónapokig csámcsogtak, V. Dăncilă egy-egy nyelvi bakijáért kinyiffantását követelték, mint a római arénák vérszomjas lumpenközönsége, pedig az a légynek sem ártott, amikor az ország – én ország alatt élő és élni akaró milliókat értek – békéje forog kockán, síri a csend. Az RMDSZ-től mit várjak? Néhány alprefektusi koncért és tízezrekkel megfizetett állásért elnéznék, hogy odadobjanak minket idegen érdekekért elpusztulni, mint őseinket a Don-kanyarban… Ébresztő!