Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
A szó viszonylag ritkán használatos. Inkább mondják úgy, hogy valaki cselvetésnek lett az áldozata, avagy tőrbe, csapdába csaltak valakiket, főleg gyanútlanokat. Ha valaki kelepcébe kerül, úgy belegabalyodhat a hálóba, hogy ki sem tud belőle keveredni. Ezek jutottak eszembe most éppen a román nyelv tanításának legújabb „újítása” kapcsán. Ördögi kör ez, amelyből kiszabadulni nagyon körülményes, szinte lehetetlen.
Pár nap alatt sokan bizonygatták, hogy a romántanárok beállítása a csatába nem a legjobb megoldás, sőt egyenesen káros a kisdiákok nyelvtanulása, de lelki fejlődése szempontjából is. Vonjuk kétségbe, hogy a miniszter jót akart? Lehet, nem jutott el tudatáig, mi is lesz ennek a rendelkezésnek a következménye. Ám hajlunk annak a megfogalmazására is, hogy tudatosan előkészített lépés volt, s talán nem is a miniszter úr fejében született meg az ötlet. Hiszen gondoljunk bele: normális körülmények között, pár nappal a tanévkezdés előtt születhet-e olyan intézkedés, amely alapjaiban renget meg egy rendszert, borít fel írott és íratlan szabályokat, ejti kétségbe nem csupán a magyar pedagógusokat, különösen a tanítókat, hanem az elemista gyerekeket és a szülőket is?
Nyilván, ilyen rövid idő alatt nagyon nehéz másítani. Valamiféle visszalépés történt ugyan, a megalázott nemzetiségi pedagógustársadalom megpróbálta kicsikarni a visszatáncolást, de ott, ahol hirtelen helyet is adtak a rendelkezésnek, nagyon nehéz lesz megfordulni. S a próbálkozásnak, ha csupán részsikere is születik, már az is siker. Jöhet a következő próbálkozás. És jönni fog, ebben biztosak lehetünk.
Azt nem vitathatja senki, hogy az állam nyelvét érdemes ismerni. Ez nemcsak az egyén, de közösségünk előnyére is válik. Nekünk kell(ene) megoldást találnunk gyerekeink románnyelv-tudásának gyarapítására. Csak bízzák a mi pedagógusainkra, bízzanak abban, hogy mindannyian ezt akarják, ezt akarjuk. Most kelepcébe került ez a törekvésünk. Ha valahol már érvényt szereztek ennek a meggondolatlan utasításnak, félő, hogy másfelé is kikövetelik. És ha megy, akár más tantárgyak is következhetnek. Mint ahogy történt ez pár évtizeddel ezelőtt, jött a hazai történelem, a hazai földrajz, s jöttek még egyebek is.