Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Falusi lakossal előfordulhat, hogy kéregető, házaló kiskorúnak, felnőttnek jólelkűségből vagy „lerázás” szándékával ad valamit, például élelmet, és akkor az áldásos köszönet mellett vagy helyett (!) pénzt kér az illető. Városi utcákon, köztereken a pénzkérés sokkal gyakoribb. És adnak, pláne vasárnapi mise, istentisztelet után, mert hát úgy gondolják, ezáltal letudták a jóság krisztusi üzeneteit. Mert embertársainknak adni Istennek kedvére való.
Gondolt-e viszont valaki arra, hogy – együttérzés a kivételeknek! – a koldulás is lehet egy legalsóbb szintű bűnszövetkezet része? Valakik számára busásan jövedelmező bűnszövetkezeté. Félszegeket, gyermekeket használnak koldulásra, a napi bevételt pedig rendszeresen elveszik. A szálláshelyen vagy találkahelyen az ellenőrzés szóbeli faggatással kezdődik, motozással, vetkőztetéssel folytatódik, majd veréssel, vacsora nélkül zárul, ha nincs meg a kért „napi penzum”, a kiszabott bevétel. Ha megvan, abból csak icipici részesedés jár a „dolgozónak”.
Szőkés, vöröses hajú, kortalannak tűnő női személy gyakori látvány volt az utóbbi másfél évtizedben az egyik székelyföldi város főterén. Bicegő és szellemi fogyatékos, kérdezetlenül is folyamatosan beszélő, sok mindent kibeszélő! Nos, tőle és róla tudjuk, mindig napi nagyon pontos megbízással hagyta el szálláshelyét. Minden délután pontosan tudta, még hány „plikkes nessz”, „flakonyos” sör, csomag cigaretta, hány pár virsli stb. árát kell kikunyerálni a járókelőktől. Minden évben több hónapra a székelyföldi családtól a „rokonyok” kibérelték (!), és autóval Aradra szállították, ahol sokkal nagyobb a forgalom, értsd: pénzforgalom.
Egy szó, mint száz: amikor utcai koldusnak pénzt adunk, bevillanhat, hogy nem őt segítjük személyesen, hanem egy vagy több élősködőt, kizsákmányolót, zsarnokot, akik havi bevétele tízezer lejre rúghat. Pénzt adni a koldusnak elvileg tehát nagy hiba, mert aljas alvilági rendszerbe juthat a pénz. Igaz viszont, hogy tíz, húsz kiflit is hiába adunk, egyfelől azért, mert a koldus nem eszi meg, másfelől azért, mert nagy verés várhat rá, ha ötszáz lej helyett öt kiflivel állít haza. A parazita rendszer nem kiflivel él!