Kesereg Szent Vendel is

Latolgattam magamban, ugyan kik lehettek, akik éjszaka fekete szemeteszsákokat húztak Úzvölgyében a hanttalan, holttalan, frissen kitalált és politikává föltálalt legrománabb keresztekre. Aztán leléptek. Nem tudtuk megfejteni. Magam attól féltem, nehogy megbolondult magyarok lennének, mert akkor fél győzelem a hivatalosan, de suttyomban eltemetett senki emberfiainak.

Mindenesetre vannak a világban, akik jókat kacagnak a romániai, kisipari szinten létrehozott csakazértis temetők ügyén. Sajnos azonban, hogy a lecsorgó lé mind az ősszülött és honvédő székelyekre, magyarokra folyik…

Elképesztőnek tartom azt is ebben a fasiszta komédiában, hogy a botrány kitenyésztése óta őrök, hősre menendők állnak az első meg második világháborús magyar, olasz, német, orosz hősi halottak sírvilágában, nehogy, nehogy… És az őrök, akik úgy, de úgy álltak a filmfelvevők előtt nappal, nem valának sehol talán, amikor a nem létező halottak keresztjeinek zsákbafuttatása kezdődött? Uram bocsásd meg, de ne nekik, akármilyen egyetemes is a megbocsátás Krisztus oldalán. Filmezik a zsákolókat, szólnak a keresztre, húzza össze magát, a filmfelvevő forog, denevérek csaponganak – hol az ákosfalvi csengettyűs pokolban állnak a temetőőrök, akik miért is vannak vagy lennének ott? Mai napig se lehet tudni, kik zsákoltak! Holott a technika minden feltétele adott az azonosításhoz!

Megaláztatásunkban, temetőink összehúgyozása közben is tehetetlenkedünk. Miközben zengő újságoldalak nemesítik tehetetlenségünket naponta. Hárman, négyen ugyanekkor zavartalanul tevékenykednek a sok román álkereszt, fölszenteletlen hantok között.

Hivatalos emberek állnak őrséget a nap alatt, este hol vannak a vitézek és hősök? Tanácsadóimmal, tájékozatlanokkal latolgatunk. Film van, vetítés van, ki-ki keresse ki a tetteseket. De azokat aztán elölről! Ugyanis tudtak idejében az igazi gyalázatról, ami készült, még a zsákolás előtt sokkal.

Szent Vendelt, a pásztorok egyik csodaszentjét hívogatom telefonon. Egyszer csak rám szól, hogy hiszen itt van örökkétig, tájékoztatta volna bizony a védelmezőket, sáncba vettette volna mind a hamisított hősök teremtőit, mind a zsákolókat is. Most aztán lássuk a nyílt titkokat toporogva, taposva a leendő nemzeti temetőket, mert sose lehet tudni…