Késik a 21. század

Vannak rettegett mondatok, fogalmak újkori történelmünkben. Ezért halasztom el későbbre írásomat Juhász György Mikor kezdődik a XXI. század? című remek könyvéről. Van fontossági sorrend az életben, s nem első helyen a halál. Értekezem költőként, íróként a halál halogatásáról, annak hiábavalóságáról. Azt viszont átok nélkül nem akarom átlépi, hogy ember- és nemzettársamat alkotó vétlenségében halállal fenyegessék. Az író szót emel, emeli hangmagasságát, emelkedik szólásra, mert nem bíz semmit a hiábavalóság kormányszintű kormányerejére. Hol vannak az Antillák és hol az igazságtevő birodalmi Attilák? Az Antillák szigetein a jog magas szintről néz le a pincemélyben halált hirdető romániai jogrend hamuhegyeire. Vannak rettegett fogalmak, mint fasizmus, „über alles”, a mindenek felettiség abszolút uralma, holokauszt és migráció. És most überel Székelyföldön az önkényes halálharang a polgármester és városa, nemzete fölött. Kereshetjük, nem mérhetjük le, főleg nem véglegesen, hová süllyedt Európa. Sírkő, fényképpel és a polgármester megélt korával.

Európa mai napig sem mérlegelte érdemben, számban a román fasizmus hallatlan zsidóöldöklését annak idején. Minek van ma ideje és joga ebben a nyomorult országban, a halálos ítéleteken, a nemzetiségek kergetésén és kirekesztésén kívül? Vannak rettegett fogalmak, és ezek között ott él hétfejű kígyóként a román jogrend, mely a magyar polgármester halálos ítéletét nem tartja bűnnek és törvénybe ütközőnek.

A középkor nem alkonyult be ebben az országban, a 21. századnak szele sem éri. Már alig is vagyunk kíváncsiak az Európai Unió véleményére, hiszen ezzel a jogrenddel egy szinten áll az is. Zsák a foltját megtalálja, meg az!

Szigorúan tilos hallatni a verssort a magyar himnuszból: Isten, áld meg a magyart… Hát hallassuk a másikat abból a fajsúlyból: Szánd meg Isten a magyart, kit vészek hányának…

Halál, hol a te fullánkod? Mi a sorsa annak, kinek nincs helye a hazában?