Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Az első közhely, amit az RMDSZ szervezetét elnöklő „Hunro” államelnöki ambíciói kapcsán – kissé parafrazálva, de most idéznék ide, a következőképpen hangzik: a „dolgoknak” előbb mindig rosszra kell fordulniuk ahhoz, hogy aztán lehetőség nyíljék a javulásra is. Hogy jön ez ide? Kedves és jóindulatú olvasó, elmagyarázom. Úgy, hogy az RMDSZ hivatalát töltő pártvezére immár harmadszorra lendül neki e nemes és jóravaló küldetésnek, és mivel korábbi két államfőjelölti közszereplésének végeredményeit summázva – melyek egyértelmű és trendszerű csökkenésről, zsugorodó választói támogatottságról árulkodnak (2009-ben 3,83% – > 2014-ben pedig 3,47%) – az idézett közhely meglehetősen hűen fejezi ki mélységes bölcseleti fundamentumát (sztoikus apátiáját) annak a kalkulált bizakodásnak, mellyel 2019-ben a magyar szervezet újfent bekapcsolódik a romániai államfőválasztás viszontagságaiba.
A második közhely valahogy úgy hangzik, hogy az intelligencia fokmérője a változáshoz való alkalmazkodás (ösztönös, vagy tanult) képessége. Vonatkoztassuk ezt a megállapítást a politikai szervezetekre, igen, az RMDSZ-re – jelesül az államfőválasztás viszonylatában. Bár a már idézett, korábbi két kísérlethez képest a jelölt személye az állandó, változást (a román belpolitikai klímaváltozástól, mint „független” változótól most tekintsünk el) az ügyvezető elnökség élén látni. S valóban, mivel Porcsalmi a választási kampányok értője és rutinos műszaki vezetője (főmérnök-vezérigazgatója), a remélt trendfordulóhoz nélkülözhetetlen technikai tudás a rendelkezésére áll a magyar szervezetnek.
Talán emiatt, vagy a megnövekedett számú elégedetlenkedő, de magát nyitott szellemnek képzelő erdélyi magyar választó hatására (kik a nyilvánvaló paradoxontól nem zavartatva, úgy kívánják gyakorlatba ültetni a vágyott erdélyi multikulturalizmust – tökéletesen félreértve azt, hogy a román nemzetállamban román pártokra szavaznak…), de a kampány fő üzenetét, csapását illetően is változást látni: az interetnikus párbeszéd (Hunor–Hunro) igényével megfogalmazott üzenetek régi mulasztást törlesztnek. November végén kiderül, hogy ez elegendő lesz-e a dolgok jóra fordításához.
Pozsony János Csaba