Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
A magyar nemzeti oldal és a nemzetközi háttérerők által mozgatott álbaloldal között az egyik legnagyobb, kibékíthetetlennek látszó ellentét az alapvetően eltérő történelem-szemléletben gyökerezik. A magukat baloldalinak nevező erők számára pozitív figura a magyar hadsereget 1918 őszén, az országot három oldalról fenyegető ellenséges támadás előestéjén lefegyverző, s így a történelmi Magyarországot szétprédáló Károlyi Mihály – ezzel szemben a talán a legdiabolikusabb történelmi alak az országot szinte a semmiből talpra állító Horthy Miklós.
Most, hogy az álbaloldal legszélsőségesebb elemeinek sikerült megakadályozni egy köztéri Horthy-szobor felavatását, s a szobrot végül magánterületen leplezték le, ismét fellángolt a közéletben az egykori kormányzó történelmi szerepéről folyó vita. E polémiában nem remélt segítséget kapott a Horthy Miklós Emléktársaság, valamint Magyarország utolsó törvényes államfőjének emlékét ápoló tábor a magyar kormányfőtől, aki Horthy Miklóst egy beszédében kiemelkedő államférfinak nevezte. Be is indult ellene a propagandagépezet, melyet sajnos méltatlan módon megerősített Ronald S. Lauder, a Zsidó Világkongresszus elnöke, valamint a Magyar Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) is. Bármilyen érzékeny téma az, le kell szögeznünk: a Horthy-vita kapcsán is tetten érhető a magyar–zsidó viszony meglehetős aszimmetriája.
Míg az emblematikus zsidó szervezetek és személyiségek elvárják – egyébként joggal –, hogy a zsidóságot ne azonosítsuk a Tanácsköztársaság véres kezű vezetőivel, annak dacára, hogy szinte kivétel nélkül zsidó származásúak voltak, a magyarságot kollektíve szeretnék megbélyegezni azért, ami 1944. március 19-e, Magyarország német megszállása után történt, konkrétan a magyar zsidóság jelentős részének deportálásáért. Szerintük kollektív a felelősségünk nekünk, magyaroknak, mint egyes publicistáiktól megtudhattuk, még azoknak is megvan szerintük a maguk felelőssége, akik a második világháború után születtek.
Erről az aszimmetriáról szólt a Német Megszállás Emlékműve elleni mesterséges hisztériakeltés, és erről szól annak megakadályozása is, hogy Horthy Miklós történelmi szerepét tárgyilagosan mutassuk be a magyar társdalomnak, s mindenekelőtt a felnövekvő nemzedéknek. Amíg ezt az aszimmetriát meg nem szüntetjük, addig aligha lehet kibeszélni és feldolgozni a kölcsönös történelmi sérelmeket.
A magyar fasiszta – BZSA -jó, a román fasiszta rossz? Ez a kettős mérce, Hírmondó!