„Frappánsabb megfogalmazást nem találtam, ezért idézem korunk orákulumát, a Wikipédiát.” Ebből az érthető, hogy keresett (nyilvánvalóan más forrásokból is), de ezt találta a legfrappánsabbnak. Miért is kellene kommentelőnek olvasnia bírálat előtt?
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
„A populizmus politikai fogalom, lényegét tekintve: mesebeszéd.” Frappánsabb megfogalmazást nem találtam, ezért idézem korunk orákulumát, a Wikipédiát. A populista megszimatolja a néphangulatot, és fűt-fát megígér, esetleg meg is ad, cserébe a többség voksáért, akkor is, ha katasztrofális következménnyel jár. Magyarán: a populista nagymama akár tíz sütit és fagyit is ad imádott unokájának, ha azért nyafog, aztán meg anyuka kezelheti a gyomorrontást.
Természetes, hogy egy felelős sajtó feltárja a populizmus veszélyeit. De vajon tényleg így van? Vezércikkek szintjén igen, irgum-burgum, dörmög ellene. Csakhogy egy újságnak több oldala van, egy internetes portál pedig számtalan hírt és kommentárt közöl. Ott pedig burjánzik a populizmus. Példáúl: micsoda lelkesedést mutattak sajtóbeli társaim a brazil elnök iránt, aki négy órát ücsörgött egy orvosi rendelőben, mielőtt sorra került. A horvát elnöknőért meg rajonganak, mert olcsó autóban jár, és a válogatott focimeccseit végigdrukkolja, és utána sem siet haza, inkább eldumál a fiúkkal. Na, most mondja meg a kedves olvasó, milyen elnök az, akinél négyórás kiesés meg sem kottyan az országnak. Azért tették oda, hogy intézkedjen, nem időt vesztegessen a doktor bácsinál. Más újságírók számolgatják, a képviselők hányszor szólalnak fel a parlamentben. Ott van három éve és meg sem mukkant – szörnyülködnek.
Mintha a lényegmunka nem a bizottságokban történne. Ha a duma mérné le a parlamenti teljesítményt, Vadim, Dumitrașcu, túlonnan pedig Szabó Tímea és Széll Bernike lenne az etalon, akkor is, ha bődületes szamárságokat fröcsögtek és fröcsögnek!
Az is populizmus, ha számolgatjuk, mennyit költ egy képviselő. Engem nem érdekel, mennyiért utazik egy tanácsosunk Egyiptomba, lényeg az, hogy szerződéssel térjen meg, nem csak szépen lebarnulva. Ha meg itthon ül lábát lógatva nulla költséggel és haszonnal, az jobb? Valamint erősen zavar, ha politikusaink pénztárcáiban kotorásznak. Ideje lenne túllépni a „szegény, de becsületes” szakaszon. Én egy ágrólszakadtra nem bíznám az erkélyen rögtönzött minikertemet sem, hát még egy komoly ágazatot.
Leginkább azt tartom azonban populizmusnak, ha vérszomjasan követelik a fél ország letartóztatását, majd krokodilkönnyekkel siratnak egy csirkefogót, a bírókat szidják, az ártatlanul meghurcoltakat szóra sem méltatva. <<
„Frappánsabb megfogalmazást nem találtam, ezért idézem korunk orákulumát, a Wikipédiát.” Ebből az érthető, hogy keresett (nyilvánvalóan más forrásokból is), de ezt találta a legfrappánsabbnak. Miért is kellene kommentelőnek olvasnia bírálat előtt?
Olvastam. De egy újságíró nem WIkipédiáról tájékozódik, hanem szakirodalomból. Különösen, hogy a Wikipédia-idézet félrevezető, köze nincs a populizmus jelentéséhez, és mégis a cikket jegyző belőle indul ki.
Beszédes, hogy Antal úr szakirodalom helyett a Wikipédiához fordul. Miért is kellene publicistának olvasnia írás előtt?