Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Sokszor és sokan próbáltuk, próbálták fölhívni Európa különböző politikai szervezeteinek figyelmét a romániai magyar kisebbségi lakosság üldöztetésére. Pontosan arról volt és van szó, hogy a román belpolitika egész egyszerűen ki akarja kergetni, de legalább elrománosítani kegyetlen kényszerhelyzetben a magyarságot. Európa most talán megnyikkan, amikor Mihai Tudose – ma már – exminiszterelnök egyértelműen akasztással fenyegette meg mindazokat, akik az egykori hagyományos székely zászlót kibontják az ég alatt, és nem csak a sötét kamrában.
Brüsszel kijelentette, nem hajlandó nyilatkozni ebben a kérdésben.
Gyáva népnek nincs hazája. Élő példa erre az egykori, hetven évvel ezelőtti Magyar Népi Szövetség, a Magyar Autonóm Tartomány sorsába csombolyított romániai magyar sors. És azt is illesztem, hogy nem lehet minden felelősséget a kommunista diktatúrára hárítani.
A megveszekedett román kormányfőre, Mihai Tudosera mondhatjuk már, hogy egykori, de nem mondjuk azt, hogy bolond, dehogy is! Híres akart lenni itthon és idegenben. Hogy hírhedt leve? Ugyan. Nem másodlagos az sem, hogy ki akarta próbálni, ő maga meddig mehet el. Elődeit ismerjük, azok hasonnemű szándékait is, a magyarok számára megnyitott haláltáboroktól az éhhalálig. Én azt egész egyszerűen nevetségesnek tartom, hogy a (egy) román kormányfőt bocsánatkérésre akarja bárki is noszogatni. Mert föltehetem a kérdést ma is: és ha kér bocsánatot? Akkor mi lesz? És ha nem s nem, akkor?
Már tudjuk, hogy mennyire vett és vesz kutyába bennünket ő maga, ez a Mihaira egyszerűsített micsoda, micsoda ember. Most arra vagyok kíváncsi, mit, mennyit, kitől (!) visel, tűr még el Európa és az ő uniója. Románia politikai rétege műanyagtörténelmi virágkorát éli, lázasan lobog és – száz éve nem tud betelni önmagával.
Nyugati román vendégmunkások agyába ültették hazai maggal, hogy a magyar autonómia azt jelentené, csak vízummal mehet itt be azon a „határon” a román Csíkba, Sepsire. És veri magát földhöz a melós, s üvölti, hogy – na, mit is? Akasszátok fel a magyarokat!
A most ellibbent Mihai Tudose exkormányfő innen ihletődött. Hadd kérdezzem meg nem is mellesleg a volt elnököket: uraink, a kötelet is mi vigyük az akasztófához?