Ki kell közösíteni!

„Itt nyíltan elutasítják a román állam fennhatóságát, különböző tömegrendezvényeket szerveznek a térségben jelen lévő külföldi agitátorok és irredenta szervezetek, melyek élén gyakran helyi választott vezetők állnak, olyanok, akik bátorítják Románia törvényeinek be nem tartását. (…) Ilyen körülmények között természetes tehát, hogy egy olyan per, amely egy korábbi döntés felülvizsgálatáról szól, konfliktusokat, nemzetiségi fellángolásokat, az irredenta múlt iránti nosztalgiát gerjeszt, ami kedvezőtlenül befolyásolja a bírósági eljárást.” (…)

A fenti idézet tágabb értelemben a Székelyföldre, leszűkítve pedig Sepsiszentgyörgyre, valamint környékére vonatkozik, és az árkosi Szentkereszty-kastély visszaszolgáltatásának felülvizsgálat szorgalmazó kérelem helyben történő elbírálását hívatott megakadályozni. Egy olyan beadvány része, amelyben a jogosan visszaszerzett magántulajdon újraállamosítását kérik.

Elfogadni nem tudjuk ugyan, de az évek során hozzászoktunk, hogy az erdélyi magyarság tagjait nemtelen támadások érik. Beleértve az egykori tulajdonukba történő visszahelyezésük jogosságának megkérdőjelezését is. Az sem újdonság számunkra, hogy irredentizmussal és románellenességgel vádolnak minket ennek érdekében. Ezúttal viszont nem Dan Tanasă hivatásos magyar gyűlölő zúdította fejünkre a rágalmakat, hanem Kopacz Attila honfitársunk. Ráadásul mindezt a nyíltan magyarellenes Vatra Românească egyik megalapítója és annak szellemi utódja, a székelyföldi románok civil fórumának elnöke, Ioan Sabău-Pop ügyvéd tanácsára és biztatására tette, és teszi.
A történelem során folyamatosan akadtak gyenge jellemű emberek, akiknél a pénz, vagy az érvényesülés többet ért a becsületnél. Akik csinos összegek, különböző címek, tisztségek, vagy birtokadományok fejében elárulták a népet, amelyből vétettek. Az ilyeneket azonban kiközösítették és megvetés kísérte további lépteik. Egy egészséges öntudattal rendelkező nemzet pedig, ha élni akar, ma sem cselekedhet másképp. Ki kell tehát dobjuk magunkból a selejtet mi is, mert Tamási Áron szavaival élve, „aki embernek hitvány, az magyarnak alkalmatlan.”