Ki kit szolgál?

Ez egy rossz indulatú, szubjektív, minden valóság alapot nélkülöző írás.
Bárki, aki egyszer is próbálkozott feliratkozni az oltási platformon, láthatta, hogy az mennyire leterhelt és, hogy januárban egyetlen személy előjegyzése is több órát vett igénybe. Emellett valahányszor lehetett iratkozni, mindig hétvégén voltak üres helyek és nagyon sok családorvos az egész hétvégén dolgozott, nemcsak a programálásokkal, hanem a betegekkel próbált időpontokat egyeztetni, több hívás után, mert sokan visszautasították az oltást éppen az önhöz hasonló rosszindulatú és egyoldalú írások nyomán, amelyben az oltás reakcióit nagyították ki, nem az előnyeit írták meg.
Ez a cikk a szerzőt is, a lapot is minősíti.

minden szava igaz!!!!!!

Végre valaki, aki az idősekért is szót emel!

Azok az orvosok, akik külfölddel fenyegetnek, hogy elmennek és majd orvos nélkül marad a buta bunkó otthonmaradt beteg, aki követelőzik, hogy őt az orvosa lássa el, jóindúlattal kezelje, az érdekében a legjobb tudása szerint járjon el, nos ezek az orvosok – és tisztelet a kivételnek, mert nagyszerű orvosok is vannak és kár értük, hogy a rosszakat nem nevesítik- , nagyot néznek ám, mikor a sokat emlegetett külföldön megtapasztalják, hogy ők valójában a beteg szolgái. Jól megfizetett és értékelt tagjai a társadalomnak, de szolgálati időben csak szolgálniuk kell a beteget: türelmesen és érthetően beszélni vele, segíteni neki a vizsgálathoz a ruhadarabjait levetni (bizony, a nadrágot segítenek ki- és begombolni, melltartót összezárni, kioldják és beoldják a cipőfüzőt, ha nem megy a betegnek, mert tudják, hogy az időseknek már ez is nehéz), ő maga telefonál időpontot kérni szakorvos kollegáinál, kinyitja az ajtót a betege előtt és csak utána lép be, a széket odahúzza neki és így tovább. Olyan is van, aki a számláját készen a betegpénztárnak már megcímzett borítékban nyújtja át a betegnek! Megadja a tiszteletet és megtesz mindent, hogy elnyerje a beteg bizalmát. Nem kényeskedik, nem tesz úgy, mint egy primadonna, mert nem is az. Van, amelyik frissen érkezett orvosnak ez nem megy olyan jól, nehezen vetkőzi le az otthonról hozott felsőbbrendűségi érzetét, de nyugaton nem fizetnek az ilyen felsőbbrendűségi allűrökért és a betegek sem fogják egymásnak ajánlani.