Miért? Azért, mert nincs háromszázezer normális polgár. Mert beszólnak, leszólnak, megszólnak, de kiállni még magukért sem állnak ki, nemhogy a Nemzetért.
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Ezerszer kívánom, hogy ne legyen igazam. De ez a helyzet. Nem lehet a végtelenségig végvári vitézkedni. Az egri hősök szépen ellenálltak az oszmán beözönlőknek, annyit, amennyi megihlette Gárdonyit. De aztán csak átadták a drága várat a töröknek, bízva a későbbi, száz év szomorú magányt követő feltámadásban. Egy Sisera-haddal szemben olykor tehetetlen az emberfia.
Szorul a hurok Magyarország és annak nemzeti kormánya körül. Egyedül maradtunk. Nézzétek – a Bukarestből elköszönő német nagykövet nyíltan vállalja: a nyugati követségek „védik” a keleti demokráciákat, meg nem álltak, amíg minálunk egy kölcsönfaló bábtársaságot hatalomra nem juttattak. És akkor a kis, már nem is tízmilliós Magyarország? Egy német Land felvásárolja szőröstől-bőröstől. Lezárják a brüsszeli pénzcsapot, megfojtanak. De nem is itt a baj. A tömegekben, ott keressétek.
A háborút veszített japánok (és a közelmúltban a kínaiak) vállalták éveken át a napi marék rizst, hogy nemzetük talpra álljon, méltósággal, önérzetesen. Magyar testvéreink nagyvonalúan megválasztották a bulinegyedes, pride-os Karácsonyt, és hátborzongatóak a felmérések eredményei. Egymást tapossák turistáink a horvát és thaiföldi tengerpartokon, majd beállnak a mélyszegénységről sopánkodó Klárik, Ágik és pszichopata botrányhősök mögé. Eladó a grund, egy Soros-képű Janó győzködi a népet: jó fiúk jönnek, gazdagok, lesz szivar is. Sírhatunk a haldokló Nemecsek ágya mellett.
De magunkra vessünk. Amikor harmincezer kereszténygyalázó vonul fel, miért nem áll ki háromszázezer normális polgár – békésen, de egyértelműen – ne bántsátok kis, szegény hazánkat!?
Ne gondoljuk, hogy Jézus ok nélkül tette fel a kérdést: avagy talál-e hitet a földön visszatértekor?
Ne álltassuk magunkat, nincs tömeges megváltás, egyéni válasz, egyéni helytállás szükségeltetik.
Ui. Amerikában ledöntik a nemzetalapítók szobrait, de Manhattanben, a Union Square-en bronzba öntik a gátlástalan, drogos bűnöző, George Floyd pofáját. Akinek tiszteletére letérdel a Teremtőre fittyet hányók öntudatot és mindenféle tudatot elveszítettek balga nyája.
Ó, irgalom atyja, ne hagyj el!
Miért? Azért, mert nincs háromszázezer normális polgár. Mert beszólnak, leszólnak, megszólnak, de kiállni még magukért sem állnak ki, nemhogy a Nemzetért.
Fehér, euròpai férfiember.