Kijár nekünk

Augusztus 20-án a keresztény magyar állam megalapítójára, I. Istvánként (975 körül – 1038) trónra lépő uralkodónkra, Magyarország fővédőszentjére emlékezünk. Augusztus 20-a a magyar katolikus egyház és a magyar állam legfontosabb ünnepévé nemesedett, mert ekkor helyezték örök nyugalomra a Nagyboldogasszony napján lelkét kilehelő nagy királyunkat, és 1083-ban Szent László (1040 körül – 1095) szintén ekkor emeltette oltárra földi maradványait, vagyis avattatta szentté.

Szent István királyunk nem a semmiből lépett a magyar történelem színpadára, hanem egy ősi nemzetség leszármazottjaként, akinek az ereiben dicső elődök vére csörgedezett, és a sejtjeibe évezredek tapasztalata kódoltatott. Hála legyen érte a Gondviselőnek, ugyanis egy nép hajóját a történelem hullámverésében biztonságosan kormányozni, egy államot sikeresen irányítani, egy országot megőrizni és gyarapítani csak különleges adottságok birtokában lehet.

A születésekor Vajk nevet kapó, majd Istvánra keresztelt Árpád-házi sarj nem szenvedett ezekből hiányt. Szilárd hittel, éles elmével, bölcsességgel, vasakarattal és a gyors helyzetfelismerés képességével ajándékozta meg őt az Isten. Kivételes szellemisége még a halálos ágyán is megmutatkozott, amikor utód híján országát és népét Szűz Máriának ajánlotta fel. Hiszen van-e, lehet-e a létnek szilárdabb biztosítéka a Megváltó világra hozójának oltalmánál! Így vált a Kárpátok ölelte haza Jézus édesanyjának az országává, és marad meg annak az idők végezetéig, amint eddig is megmaradt a sok ártó szándék, sorscsapás, külső és belső ellenség, valamint viszály ellenére.

A nagyjainkról való megemlékezés bennünk lelki nyugalmat szülő, minket magasztos szellemi állapotba röpítő szent kötelesség. Rendszeresen ismétlődő alkalom a múltba tekintésre, a megmérettetésre, a mérlegelésre, illetve az irányváltásra, hogyha szükségeltetik. Ciklikusan visszatérő, feszültségoldó és örömet gerjesztő lehetőség. Ünnepeljünk hát méltóságteljesen, de felszabadultan, csillogó szemekkel, nyitott szívvel, derűs lélekkel augusztus 20-án és a hasonló évfordulókon, mert ez kijár nekünk, és szükségünk van a feltöltődésre!