Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
A jelen sorozatban ismertetett történeti munka leszögezi: Székelyföldön az etnikai többséget legkésőbb a 13. századtól a mai napig a székely-magyarok teszik ki. E kiemelkedően nagyfokú homogenitás a háromkötetes munka fejezetírója, Hegyi Géza szerint azzal magyarázható, hogy a nemzetségi társadalom zárt, vérségi alapon való szervezkedését a földterület közös birtoklása egészítette ki. (Azóta sok minden változott, a magántulajdon másodszor vált általánossá, de ennek ellenére mindezt jó lenne a mai közbirtokosságok, a mai birtokosréteg tagjainak az eszükbe vésniük!)
Ez azt jelentette, hogy a király sem rendelkezhetett e területekkel, nem szólhatott be a tulajdonviszonyok alakulásába. „A székely társadalmat nem jellemezte nyelvi vagy vallási intolerancia, de – szabadságát féltve – nem tűrte az eltérő jogszokásokat és tulajdonformákat.” Ennek folytán a más etnikumúak csak egyéni úton, például beházasodás útján vagy kis csoportokban telepedhettek ide be, amit rövid idő alatt beolvadás követett. A székelyek adómentességet élveztek, emiatt sem ösztönözték a bevándorlást, a perifériális helyzet, a pénzforgalom csekély volta nem vonzott ide idegen népességeket, a földesúri tulajdon, mely a betelepítésben inkább érdekelt volt, nem játszott döntő szerepet. Akiket pedig itt talált a székelység, azokat előbb-utóbb bekebelezte. Amikor a székely főemberek birtokai a 15. században növekedni kezdtek, azok korai jobbágyigényét a magukat önként azzá tevő székelyek elégítették ki. Később már más szelek fújtak, az etnikai egyneműség mégis maradt.
No de sok minden utal arra, hogy itt más etnikumok is éltek. Az Árpád-korban, a székelyek előtt és bejövetelük után is jó ideig szlávok létezéséről vannak adatok. Háromszéken például Kézdiszentkereszt, Felsőcsernáton, Sepsiszentgyörgy környékén sűrű szláv telephálózat nyomait tárták fel. Szláv eredetű településnevek azonban jóval kisebb területen maradtak fenn, főleg Felsőháromszéken és Közép-Csíkban. Persze, Kovásznán is. A névtani és régészeti adatok tehát nem fedik egymást, ami azzal magyarázható talán, véli a szerző, hogy a szláv lakosság hamar felszívódott, legkésőbb a 13. században, illetve hogy esetleg királyi utasításra a hegyközi medencékbe vonult vissza. Külön kezelendő az Aporok által később betelepített rutén jobbágycsoport (Oroszhegy, Kézdioroszfalu stb.)
„Székelyföldön az etnikai többséget legkésőbb a 13. századtól a mai napig a székely-magyarok teszik ki.”
Székelyek, magyarok vagy székely-magyarok vagyunk? magyarázza meg valaki indulatok meg arogáncia nélkül, mert az Adreánum székely nemzetröl szól. Kösszi!