Kína, Rambo és a kultúra

1. Olvasom, hogy a tavaly a világ autótermelésének (valószínű, ide mindenféle guriguriszerkentyű értendő) 29 százalékát, vagyis huszonkettő és fél millió darabot Kína gyártotta. Az USA annak még a felét sem. Az a Kína, amelyben a dicső tömeggyilkos Mao alatt még a riksákat is csak pártengedéllyel lehetett működtetni, ha egyáltalán. Elemzők szerint 2050-re az ázsiai ország vezeti majd a világgazdaságot. Egy legújabb saccolás húsz évvel errébb húzza a határidőt, az már az orrunk előtt van. Oktatásunk, kulturális életünk mégis szinte teljesen Nyugat-centrikus marad, pedig a kínai nagy fal mellett a mi európai építményeink kulipintyóknak tűnnek, és a múzeumjainkban bemutatott cserép-diribdarabok idejében arrafelé már porceláncsodák születtek. Úgy érzem, ideje lenne vigyázó szemeinket Bejingre, Sanghajra vetni. Az interneten látható, hogy Hunan tartományban 19 nap alatt felhúztak egy 57 emeletes felhőkarcolót, míg itt, a szomszéd utcát három hónap alatt nem tudjuk feljavítani, a szalonna és a vereshagyma dacára.
2. A Cinemax 2 csatornán amerikai film. A feliratozás szerint egy szereplő kedvenc 19. századi költője BRAMBO. Ki a csoda lehet az? Boldogításomra jön a magyarázat: az, aki tizenkilenc éves korában felhagyott a költészettel, és nekivágott a kereskedésnek. Szóval Rimbaud a Brambo.

Michael Jacksont lefogadom, hogy helyesen írták volna. Ramboról nem is beszélve. Valamikor, nem is olyan réges-régen, a Jakobsleiterből, vagyis Jákob lajtorjájából Leiter Jakab lett. Most Rimbaud-ból Brambo, bizonyíték, hogy fejlődünk. Elhatároztam, nem leszek világhírű költő, nehogy a 22. századi filmfordítók ki tudja minek amerikázzák a nevemet.

3. A valóságot mondd és írd, hallom. De mi a valóság? Maga az anyag egy nagy csalás. Ha egy atomot harmincemeletes tömbházként képzelünk el, az atommag benne akkora, mint egy kockacukor, az elektronok alig mérhetők, a többi egy nagy semmi – mi mégis tömörnek látjuk. A Nobel-díjas kolumbiai író, Gabriel García Márquez mondja, ha ő azt írja, hogy Bogotában kétszáz méterre a luxus-felhőkarcolóktól a hindu kereskedő kimegy az utca közepére és ott elvégzi a dolgát, az európai olvasó csettint: ez aztán fantázia, mágikus realizmus, pedig csak valóság. Gőzölgő valóság.