Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
De profundis clamavi. Magyarul azt jelenti: a mélyből kiáltunk Urunk, tehozzád. Hogy ebből a keresztény fohászból Európa mennyit vesz magára mostanság, azt nagyon is lehet tudni. Már ha csak az Európai Unió törvényrendszeréből s annak betartásából és átlépéséből is. Európa úgy vált szemünk előtt gőgös dollármilliárdosok fellegvárává, hogy közben népek és országok viselték ennek a szőrmentén folyó hadviselésnek minden kínját. Két világháború nem volt elegendő, hogy népek, nemzetek egymást meg- és elismerjék saját érdekeikkel együtt, a maguk érdekében.
Földrészünk részben sem szabad a jelzős fogalom értelmében. Országok és nemzetek fohászkodnak a mindennapi kenyér és szabadság nevében és érdekében. Európa kipányvázott országok őrtornya. Láthatjuk, mire mentünk néhány évtized alatt az Európai Unió álságos, hazug ernyője alatt. Az EU jogi létalapja maga is álságok sövénye, pányvái fogságában. Amikor Magyarországot is taggá szavazták, legalább annyi félelem volt bennünk, magyarokban, amennyi reménység jellemezte az örömet. Ma is emlék mindez, velejáró a tagsággal, akár a csalódás rendszere egy hazug házassággal.
Nos, ebből a mélységből fohászkodnak kisebb és nagyobb országok s nemzetek egyedei, kórusai meg tehetetlen pártocskái. A rabszolgakórusok egymással vetélkednek ahelyett, hogy az igazsággal hömpölyögnének együtt Brüsszel gyűléstermeiben, utcáin, terein. Európa ott áll ma is a megcsaltak színe előtt, nem vállalván a saját hasznán kívül a pányvakötelek költségeit sem.
Trianonnal Európa karzataira került népek, románok, ukránok, szerbek, mások üldözik a kisebbségbe vetetteket. Politikusok, állam- meg kormányfők teszik nevetséges üzletté Európát.
Láttunk vadászt fára menekülni. Medvét, hogy épp szétveri a báltermet az ünneplés előtt. Megadatik a látvány, a megélés kötelessége, ám a túlélés jogi kifutója közel sem ennyire megközelíthető. Európától és annak uralgóitól annyit kérhet számon a népek kórusa, amennyit egy hivatásos bankrabló szervezettől. Hazákat siratnak nemzetek. Maradunk magunk az alapigazságainkkal. Áldjon vagy verjen sors keze – de nem magunk választunk vagy döntünk ám.
Ez a kipányvázott Európa.