Kit tesztelnek, s kit nem?

Hétvégén gyanús tüneteket észleltem magamon – tartós fejfájást és az egyik vezető tünetként beazonosított íz- és szagérzékelés elvesztését –, ezért hétfőn jelentkeztem a közegészségügyi igazgatóságnál, hogy teszteljenek le, nem vagyok-e COVID19-fertőzött. Mivel ott csak azokat tesztelik, akiknek tünetei vannak, és bizonyítottan érintkeztek koronavírusos személlyel, illetve azokat, akiknek bármilyen típusú tüdőgyulladásuk van, azt tanácsolták, üljek két hétig a lakásomban, ha pedig súlyosabb panaszaim lennének, telefonáljak a sürgősségre.

Én nem tudom beazonosítani a fertőzés forrását, bár valószínűsíthetően élelmiszer-vásárláshoz köthető, emberek között ugyanis csak ott voltam, tüneteim sem súlyosak, és nem is a legtipikusabbak: lázam nincs, nem köhögök; az ízérzékelés elvesztését nálunk nem tartják nyilván a koronavírus jellemzői között, holott magyar és német orvosok nyilatkozatát is hallottam arról, hogy ez ráutaló jel. Mivel felnőtt gyermekeim családjai is érintettek lehetnek, pénzért leteszteltettem magam a Pro Vitam klinikán, és szerdán értesítettek, hogy pozitív lett az eredmény.

Nehezményeztem, hogy 350 lejembe került a tesztelés, amelynek eredménye nyomán szerdán már gyermekeim családjában is megvizsgálták az összes személyt, ám ezt két nappal korábban is megtehették volna. A gyors reakció nyilván sokat számít ebben a helyzetben, megelőzheti a vírus továbbadását. Esetünkben pedig egy cég működése is függvénye a pozitív vagy negatív teszteknek.

Ha másoknál is a lakhelyi elkülönítés az első és egyetlen ajánlott intézkedés, mert kevés a teszt, ez hatékonyan blokkolhatja a gazdaság jórészének működését, úgyhogy nem ártana változtatni a tesztelési protokollon. Hasznosítani lehetett volna korábban is más országok tapasztalatát, de stratégiai gondolkodást már rég nem várunk el a mi vezetőinktől…

G. L., Sepsiszentgyörgy