Hirmondo
Hirdetés
Hirdetés

Kit teszünk ki a vitrinbe?

1964-ben egy kanadai kutató, Marshall MacLuhan kimondta: a médium maga az üzenet. Összefoglalva, az a mód, ahogy az újság, a tévé, a rádió bemutat valamit, alapvetően átformálja az emberi érzékelést, gondolkodást. Egy szójáték segít megérteni. Angolban a message (üzenet) és massage (masszázs) ugyanúgy hangzik. A kép, a hang, a hír megfogalmazása „belemasszírozza” a nézőbe, olvasóba – na mit, a valóságot? Nem feltétlenül. Inkább a tévés, a rádiós, az újságíró gondolatait.

Egy ügyes reklám a legpocsékabb árut is eladja. A legőszintébb, legokosabb elképzelés eredménytelen maradhat, ha nincs kívánatos módon bemutatva. Ezért sikeresek a karizmatikus személyek. Karizmatikus annyi, mint vonzó, meggyőző erővel bíró. Amerikában ezt tudják, de mennyire! Kennedy fiatalos, sportos, szinte dandy megjelenésével nyert (a stábja gondosan véka alá rejtette súlyos testi betegségét). Ronald Reagan egyenesen Hollywoodból hozta sármos texasi cowboy allűrjét. Obama szelíd, nyugodt, magabiztos fellépésével nyert, Trump pedig kielégítette nagyon sok amerikai vágyát, hogy egy vadnyugatot meghódító Superman fitogtassa erejét a nagyvilág előtt. Nyertek, pedig biztosan voltak náluk különbek.

Nézzük a román példát. Gabriela Firea hogyan nyert polgármesteri széket Bukarestben? Mérnöki, ügyvédi, menedzseri tudással? Ugyan! Az Antena 3-nál begyakorlott, kitűnő dumájával. Borsódzik a hátam, amikor leírom a nevét, de Rareș Bogdan is így tornászta fel magát a PNL legmagasabb polcára. Mert a népnek (nem ítélem el!) kell a világos, választékos, érvelő, meggyőző beszéd. Tegyük hozzá: és ellentmondást nem tűrő, bátor kiabálás, ha szükséges.

Térjek a tárgyra. A helyhatósági választáson az RMDSZ plusz a kisebb magyar pártok nem érték el az öt százalékot. Két hónap múlva a parlament a tét. Szót kell érteni a saját választókkal és – nem győzöm hangsúlyozni – a román honfitársainkkal. Domokos Géza és főleg Frunda György a románok előtt is intellektuálisan helytálló személyiségek voltak. Azóta? Mit gondol a román ember, aki egy üveges tekintettel, pókerarccal kikínlódott, „őőő, őőő”-kel teletűzdelt nyekergést hall, nyelvtani hibákkal gazdagított, románnak tűnő bikkfanyelven? Így nehéz lesz megbízható szövetségeseket találni, és kiesünk. Más pedig képviselni minket nem fog, arra mérget vehetünk. 

Hirdetés
Hirdetés
Névtelen hozzászólás