Kiutálva, utcára téve…

Borvíztöltödénk nincs, de kastélyunk van – ujjonghatunk. Persze, az, hogy miképpen veszett el a borvíztöltöde, megérné a mérlegelést, de az is, ahogyan élnek, léteznek a már csak megtűrteknek tekintett oltszemi kisegítő iskola lakói.

Amott, a töltődében pár tucatnyi ember kereste a mindennapiját, amíg lakat nem került a bejáratra, emitt, a kastélyban, pár tucatnyi gyerek és fiatal várja, mi lesz velük, egyáltalán történik-e velük valami. Az már kész tény, hogy a töltöde elúszott, de az is igaz, hogy „legalább” a kastély megvan. Az is kerülhetett volna érdemtelenek kezére.

Engem elsősorban az aggaszt, hogy miképpen alakul sorsa a most már tényleg csak megtűrteknek tekintett kis- és nagydiákoknak. Akárhogy osztjuk, szorozzuk, bárhonnan is kerültek oda, bárkik is a szülők, bármilyen is a nemzetiségük, hozzánk tartoznak, tőlünk várják a megváltást, s ott a szemükben a pedagógusok számára is megválaszolhatatlan kérdés, hogy merre veti őket a sors, sokan nem értik közülük, mi történik velük… Ám akad, aki kérdez… „Tanár bácsi, mi miért vagyunk hibásak? Láttam, hogy a vendégekkel sok gyerek is jött, akik ott játszottak az általunk tisztán tartott udvaron, mi miért nem maradhattunk? Nem ettünk volna el senki elől semmit, mi nem lopunk. Én nem tudok visszamenni az édesanyámhoz, s itt van két kisebb testvérem is, én vigyázok rájuk, de fáj, hogy nem akarnak minket emberszámba venni…”

Furcsa helyzet: a Kós Károly Szakközépiskolát két esztendeje költöztették ki épületeiből, de a szép névtábla még mindig ott van a homlokzaton. Legyen is ott, mert szép, mert tetszetős, mert Kós Károlyról szól. Az oltszemi kisegítő iskola a kapun belül működik, él, szuszog, de a tájékoztató táblát máris levették a bejáratnál. Sokan úgy vélik, ez azért történt, hogy a polgármesteri hivatal szervezte rendezvények vendégei ne vegyék észre, kik is laknak ott, kinek az ágyát foglalják el éjszaka, kik takarítják ki az udvart, a termeket az események után. „Ha látta volna, tanár bácsi, mennyi szemetet hagytak maguk után, sarat a hálószobákban a szőnyegen, cigarettavéget…”

A költöztetésnek előbb-utóbb be kell következnie. Az igazi szakemberek tudják, ez jó vagy rossz. Ám addig is, míg ez megtörténik, vigyázzunk ezekre a tanulókra. Mert hozzánk tartoznak…