Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Interjút olvasok Hegedűs Gyöngyivel, aki orvos, fotóművész, író, mellesleg a néhai Hegedűs Lóránt püspök leánya. Meglepetés számomra, hogy Hegedűs Lóránt élete utolsó éveiben egy négykötetes Ady-monográfián dolgozott. „Megkérdeztem Aput, miért is nem teológusokat elemez élete utolsó művében, miért Adyt. Azt mondta, azért, mert ő mindenestül fogva 21. századi ember, és a 21. századi ember nem fog a papokra hallgatni, de a költőkre fog.” Ami megmarad, az a költők munkája – írta az elátkozott sorsú, de angyalszívű Hölderlin.
A Lábas Házban nemrég emlékkiállítás nyílt Szilágyi Domokos emlékére, képzőművészek tisztelegnek a tragikus végű költő előtt. Plugor Sándor egyik grafikáján – In memoriam Szisz – a fájdalomtól legyőzött, földre bukott ember mögött egy zászlófoszlány, rajta a felirat – IRNI, az N betű fordítva. Nem hiba, mert tulajdonképpen az INRI feliratról van szó, hátulról nézve. Csodálatos ez a társítás. Az írás a Jézus keresztjén levő gúnyfeliratra emlékeztet, mert gúnyból rövidítették gazemberek, hogy ez a zsidók királya.
A Költő, aki megérdemli ezt a címet, vállalja a gúnyt, és felvállalja népének sorsát. Persze mindegyik tudja, hogy a vers nem fogja megváltani a világot, de nem alkotó, aki nem hiszi, hogy az övé mégis majd megváltja. Mint Balassi, Zrínyi, Arany, Petőfi, Ady. Vagy Szabédi, aki inkább vonat elé dobta magát, minthogy a nemzetgyilkosok gázoljanak át rajta. Dsida, a pillangólelkű oroszlánordítással vetette a nagyvilág szemébe: íme, mit műveltetek kis népemmel… A többiek, tehetségük dacára, kiperegnek az idő rostáján, mert a legnaivabb olvasót sem lehet a végtelenségig szédíteni a semmi liturgiájával.
Csoóri Sándor volt talán az utolsó nagy ebben a sorban. Felemelte szavát az üldözött külhoni alkotótársakért, és létrehozta nagy művét, a Duna televíziót. Szegény, ha látná a mai műsort – Charlie majom meg Ricardók és Lúciák szerelmi kínjai… Egy éve temettük.
CSOÓRI SÁNDORNAK
Hargitai fenyő balta-sebéért szorongani/
Betömött gémeskutak kiáltását/
Bartóki pentaton lüktetésbe/ Beoltani/
Apáink emlékeit szavak bunkerébe/
Behordani/ Amíg lehet/
Amíg még szabad/
Az elhallgatottat kimondani/
Megmaradt magyar létet/
Szent ostyát/ Veletek megosztani.