Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Az olvasónak igenis vannak sikerélményei is. Nem sorolhatom, de most a csalódásait sem. Nem is olyan rég fedeztem fel Lucian Boia román történészt, megállt a ceruza a kezemben: átverés áldozata vagyok? Percig se gondolom ma sem, hogy nekünk, magyaroknak ad igazat, ujjonghatunk hát. Ugyanő lomboz le még akkor is, amikor a románság egyes sajátosságait jelzi, a mohó szerzési vágyat, tova a török időktől errefelé, a gátlástalanságot az anyagi hajszolásban.
A legkevésbé sem zavarta és ma sem zavarja a románságot a nyugati kultúra, amelynek oly nagy híve volt az „értelmiségi”, amíg az haszonnal is járt. „Nemzedékek sorát nevelték az egysíkú nacionalizmus szellemében úgy, hogy olyan történelmet hirdettek, amelyben a románoknak mindig igazuk volt, miközben az «igazságtalanság» (kiemelés: L. Boia) csak a többiek osztályrésze volt. «Gyanúsan» egységes történelem volt ez…”
L. Boia minden óvatos erőlködést mellőz olyankor, amikor ennek a sajátságos román történelemszemléletnek nagyon is kivert útján vezeti az olvasót. A bebetonozott történelem kürtölése már ott tart, csörtet, hogy végül a Római Birodalom is a mostani románság által meghatározott történelem szalmabála-szoborcsoportja. A „szocializmusban” az idegenség zavaros fogalommá vált. Mindenki gyanús, aki él! – ezen a kötélen rángatózott a román párt, szigorúan nyilvántartották a külföldi vagy belföldi rokonokat, a káderlapon ki kellett tölteni az erre vonatkozó rovatot is gondosan. „Elegendő volt az is, hogy az illető gyanússá váljék, és a karrierje veszélybe kerüljön. Külföldi rokonok miatt akár börtönbe is kerültek annak idején” – írja L. Boia.
Minek van ma ideje? Perc alatt a jelenben vagyok! 1983-ban, tizenöt esztendei írás, szerkesztés után egyik óráról a másikra a párt kivágott a Megyei Tükör szerkesztőségéből, mondván, külföldön van rokonom, Czegő András. És a mában vagyok ismét. Se az írószövetségbe, se az újságírókéba nem vettek vissza, adván jogos támogatást 23 év külföldi és 28 itthoni munka után. Nulla. Aki idegenségbe menekült, aztán visszatért pillanatnyi elmezavarában, az bűnös.
A jelen romániai viszonyok és íratlan törvények léteznek. Rendíthetetlenek, miközben halomra rendülnek kormányocskák.